Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Ötödik könyv

ÖTÖDIK KÖNYV.

I.

A szentbeszédek szerkesztése nagy szorgalmat igényel.

Mily bő tapasztalattal kell bírnia a lelki oktatónak, hogy az igazságért megküzdhessen, úgy hiszem, eléggé bebizonyítottuk. Még másról is kell szólnom, mi számtalan veszedelemnek oka ; vagyis helyesebben mondva, okai azok, kik ezt okosan használni nem tudják; hisz ugyanezen tárgy a jámbor és szorgalmas férfiak kezében az üdv s számtalan jók szerzője. És mi ez ? Nem más, mint a népnek tartott nyilvános szent beszédekre fordított munka. — Mindenekelőtt sokan a hallgatók közöl a szónokban tanítót látni nem akarnak ; hanem túltéve magokat a tanítvány i állapoton, azok állásába helyezkednek, kik az idegen szincsarnokokban ülve szemlélik a viadalokat. És valamint itt a sokaság ellenkező pártokra oszlik, némelyek ennek, mások amannak kedvezvén : úgy ott is meghasonolván, némelyek ehez, mások ahoz szítanak, s vagy szeretet vagy gyülölségtől ösztönöztetve hallgatják a beszélőt. De nemcsak ez az egyedüli baj, hanem más is van nem csekélyebb ennél. Ugyanis, ha néha a szónok beszédébe mások müvéből nehány sort belesző, sokkal súlyosabban becsmérlik, mintha pénzt lopott volna. Sőt gyakran, jóllehet mások müvéből mitsem vesz át, mégis csupa gyanúból ép úgy kell szenvednie, mintha rajtakapatott volna. Mit mondjak azokról, kik beszédjöket más által dolgoztatják ki, midőn

i