Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Harmadik könyv
270 külöuféle gúny- s gyalázattal illeti, ellenük boszankodik, nemcsak szegénységüket adakozása által nem enyhíti, sőt inségöket gúnyaival még inkább növeszti. Mert habár testi szükségeik arra is kénytetik őket, hogy alkalmatlanok legyenek, mégis fájlalják az ily féle erőszakot. Midőn tehát a beküvetkező éhség őket koldulásra s ez által arcátlan tolakodásra kényszeríti, s e miatt gyalázatot kell szenvedniük, keblüket az észt elhomályosító fájdalom foglalja el. Szükség tehát gondnokuknak oly ildommal bírnia, hogy fájdalmukat felháborodásával ne növesz- sze, hanem intéseivel a bút eloszlassa. Mert valamint az, kit sértő bántalmakkal illetnek, dacára gazdagságának, a szenvedett gyalázat miatt kincseiből semmi élvet nem merít: úgy a kihez szelíden és nyájasan szólnak, az ajándékot jó szívvel fogadja, és vigad örömében ; így tehát a segélynyújtás modoránál fogva az ajándok kétszeres leszen. Ezeket nem magamtól mondom, hanem az tanítja, kinek intő szavait csak imént hallottuk. „Mert fiam — úgymond — hajót cselekszel, ne árts magadnak, és ha a szegénynek adsz, ne szomorítsd meg őt durva szavakkal. Nemde a harmat hűsíti a levegőt? Hasonlókép jobb a nyájas beszéd az adománynál. Valóban egy jó szó töb- betér, mint valami nagy ajándék, és a nemes- s z i V ü mindkettőben e g y i r á n t adakozó“ 2j. Azonban az özvegyek gondnoka necsak nyájas és türelmes, de gazdálkodó is legyen ; ha e tulajdon nincs meg benne, akkor a szegények vagyona ép úgy kárt szenved, mintha az előbb említett tulajdonok hiányoznak benne. íme nem régen valaki e hivatallal felruházhatván, nagy pénz összeget szerzett, melyet sem maga el nem költött, sem a szü- kölködők közt, keveset kivéve, kinem oszta, hanem nagy részét a földbe rejté, míg végre kiütvén a lázadás, kény- szeríteték a kincset az ellenségnek átadni. Nagy elővigyázat szükséges tehát, hogy az egyház javai sem fölösleg ne szaporodjanak, se végkép el ne fogyjanak : hanem a segélyezésre szánt összeget azonnal a szegények közt kell kiSirák f. 18, 16.
