Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Harmadik könyv
— 268 ellenkezőt akarnának is, kizárhassa; mitsem tegyen gyűlölet vagy kegy vadászatból, hanem mindenben az egyház tiszteletét és hasznát tartsa szemei előtt. Hiszed-e most már, hogy joggal vonakodtam e méltóság elfogadásától? És még koránsem mondottam el mindent; még sok mondani valóm van.De ne vonakodjál igazán őszinte s előtted mentegetőző barátodat meghallgatni. A mit mondani fogok,nemcsak igazolásomra, hanem talán az itt szóban forgó hivatal betöltésére is hasznos leend. Szükség, hogy az ily életpályát választani akarók mindent előbb jól megfontoljanak, és csak azután lépjenek a hivatalra. És mért? Azért, mivel, ha egy éb ok nem is lenne, a hozzá értő azt nyeri, hogy, ha a mondottak megtörténnek, a dolog szokatlansága őt zavarba nem hozza. Miről beszéljek tehát legelőször? az özvegyek gyámolítá- sáról vagy a szüzekrei fólügyelésről vagy a bírói hivatás nehézségeiről-e ? mert e tisztek mindegyike más-más gondokat és ezeknél még nagyobb aggodalmat szerez. Legelőször is, hogy azon kezdjük, mit sokan könnyűnek tartanak, szóljunk az özvegyek gyámolításáról, melyet némelyek magukra vállalván, azt gondolják, hogy csak is a pénz kezeléséről kell gondoskodniok ; holott egészen másként áll az ügy. Az özvegyek kiszemelése is nagy vigyázatot igényel, mert onnét, hegy minden megválasztás nélkül, és mint az eset magával hozza, vétetnek föl, számtalan baj származik. Mivel gyakran egész családokat tönkre tettek, házas párokat választottak el, sokszor annyira elfajultak, hogy lopásra, részegségre és egyéb bűntettekre vetemedtek. Már az ily özvegyeket az egyház jövedelméből táplálni nem csak az Istennél büntetést, hanem az emberek részéről is gyalázatot és kárhozatot érdemel, s a jótékonysági érzületet csökkenti. Mert, ki fogja pénzét, melyet Krisztusnak tartozik adni, azokra pazarolni, kik Krisztus nevét káromolják? Azért jól és szorgalmasan meg kell vizsgálni, hogy sem a már említettek, sem olyak, kik ön vagyonukból is elélhetnek, a szegényebbeket élelmöktől megfoszszák. Ezen vizsgálat után nem csekélyebb gondot arra kell fordítani, hogy szakadatlanul elég bőven meríthessék élelmöket az egyház jótékonyságának kutforrásá- ból, és szükséget soha se szenvedjenek. Mert a kényszerült
