Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
- 202 — ira, kik idegen tüzet akarának használni, ismét tűz szakadt le az Úrtól, s megemészté őket, mire holtan vitetének ki a táborból. 102. Eljutván pedig Jeremiás a helyre, ott egy bar- langidomu házat talált, hova a frigyszekrényt, ennek sátorát s a tömjénoltárt be helyezvén, az ajtót bezárá. Kísérői pedig a helyet maguknak megjegyzendők, azt kíváncsian vizsgáink, de fölfogni és föllelni nem tudák. Jeremiás ész- revevén kíváncsiságukat,mondá: „Ismeretlen marad e he 1 y mindaddig, míg az Isten össze nem gyűjti a népet, és rajta nem könyörül. Akkor az Úr megmutatja ezeket, s ki fog tűnni az Ü r dicsősége“ 2). XVIII. A fönemlített esemény, de különösen Nehemiás áldozata a Szendéiket s a keresztséget jelképezi ; erre vonatkozik Mózes és Illés áldozata s Noé története is. 103. Hiszszük a népek egységét, elismerjük Úristenünk engesztelő áldozatát is, melyet kínszenvedésében mutatott be. S úgy vélem e tűz sem ismeretlen előttünk, miután olvassuk sz. János üdviratában, hogy az Ür Jézus is Szentlélek- és tűzben keresztel. Méltán égeték meg az áldozatot, mert bűnökért mutaták be azt. A tűz pedig, mely azt megemészté, az Urunk mennybemenetele után leszállandó Szentlélek jelképe vala, kinek tiszte leendett eltörleni mindnyájunk bűneit, s tüzként gyulasztani lángra a hivők kebleit s elméit. Mért is Jeremiás elfogadván a Szentlelket, mondja: „És lön szivemben mint égő tűz, mely lobog csontjaimban, s elolvadtam mindenfelől, s nem bírtam kiáltani“1)- De az apostolok cselekedetében is olvassuk, hogy midőn a Szentlélek az apostolokra és többekre, kik az Úr Ígéretét várták, leszállott, tüzes nyelvek látszottak fölöttük elszórva, s úgy hevültek föl mindannyian, hogy őket részegeknek tárták ; őket, kik különböző nyelvek ajándékát nyerék el. » 2) Jeremiás 20, 9. — 1) Makkh. II. k. 2, 5. s a köv.
