Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv

— 203 104. Tehát mi mást jelentene az, hogy a tűz vizzé vált, s a viz tüzet élesztett, minthogy a lelki kegy tűzzel tisztítja s vizzel mossa a bűnöket? A bűn ugyanis eltöröltetik, és megemésztetek. Mért is az apostol mondja : „M i n d- egyik müvét, hogy milyen, a tűz mutatja m eg“, és alább : „Ha kinek müve égni fog, kárt valland; ő maga azonban üdvözülhet, de csak úgy, mintegy tűz által“2).

105. Ezt azért tettük, hogy megmutassuk, miszerint a tűz emészti meg a bűnöket. Tehát csak az volt az igazi sz. tűz, mely a jövendő bünbocsánatot jelképzendő, az áldozatra leszállt.

106. Ezen tűz tehát a fogság idején a bűn uralma alatt rejtve van, a szabadság idején pedig előtűnik. És noha vizzé válik, mégis megtartá a tűz természetét, hogy megemészthesse az áldozatot. Ne is csudáid ezt, midőn olvasod, mert maga az Isten mondja: „Én vagyok az emésztő tűz“ 3), és másutt: „Engem az élő vizforrást hagytak e 1“ i). Maga az Úr Jézus is tüzként hevítő föl a hallgatók szivét, s forrásként üdíté íol; mert ő maga mondja az üdviratban, miszerint azért jött, hogy tüzet bocsátana a földre, s italul a szomjuhozóknak élő vizet adna.

107. Illés korában is szállt alá a tűz, midőn fölhivta a pogány jósokat, hogy a máglyát tűz nélkül meggyujt- sák. Ezek azt meg nem tehetvén, ő maga önté le az áldozatot háromszor vizzel úgy, hogy az oltárt körülözönlé a viz, s fölkiáltván, leszállt a tűz az égből, és megemészté az áldozatot.

108. Az áldozat tenmagad vagy. Elmélkedjél mindegyikről. Terád szállt a Szentlélek harmata, és téged látszik tisztítani, midőn bűneidet emészti. Végre a Mózes korában megemésztett áldozat bünökérti áldozat volt. Mért is Mózes mondja, mint a makkhabeusok könyvében Írva van, mivel nem volt szabad megenni a bünökérti áldozatot, tehát a tűz emészti föl azt. Nemde megemésztetik a bún, midőn a keresztség szentségében az egész külső ember elhal. A régi ember keresztre függesztetett, úgymond

Kor. I. 3, 15. — 3) Mózes V. k. 4, 24. — i) Jerem. 2, 13'