Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
199 töltéseket erényességével még az ellenségtől is elhárítá ; valóban mint Írva van, igen jámbor és szelíd volt. Tudta, hogy a király Ígéretét meg nem tartja, mindazáltal illőnek tartá, hogy kéretvén könyörögjön, megsértetvén jót kívánjon, megtámadtatván megbocsásson. 94. Eldobá vesszejét s kigyóvá változott, mely elnyelő az egyptomiak kigyóit, jeleül annak , hogy az ige testté leend, mely a rettenetes kigyót mérgétől megfosztandja a bűnök bocsánata s elengedése által. A vessző ugyanis nyilt parancs, királyi hatalommal teljes, birodalmi ékszer. A vesz- sző kígyó lön, mert az Isten-fia, ki az atyától öröktől fogva van, emberré lön szűztől születvén, ki mintegy keresztre fölemelt kigyó, az emberi sebekbe gyógyirt öntött. Mért is az Úr maga mondja: „Valamint Mózes fölma- gasztaláakigyót a pusztában, úgy kell föl- m a g a s z t a 11 a t n i a a z e m b e r fi á n a k i s“ 1). 95. Végre a másik tette is Mózesnek az Úr Jézust jel- legzi, t. i. „Keblébe bocsátá kezétés kihúzván fehér lön mint a hó, ismét bebocsátá és kihúzván olyan vala, mint az emberi test színe“2); jelentvén először az Úr Jézus istenségének fényét; másodszor megtestesülését, melyben minden nemzet- s népnek hinnie kell. Méltán bocsátá be kezét, mert az Isten jobbja Krisztus, kinek istensége- s megtestesülésében, ha ki nem hisz bűnhődni fog, mint ezen király, ki minthogy a nyilvános jeleknek hitelt nem adott, később szigorúbban büntettet- vén könyörgött, hogy bocsánatot nyerjen. Ezekből kitűnik, mily nagynak kell lenni a becsületesség utáni vágy- s hajlamnak, annyival is inkább, minthogy saját magát veszélynek tenni ki nem vonakodék, mondván wagy bocsásson meg az Isién a népnek, vagy öt törölje ki az élöli könyvéből. XVI. Fölhozatván némelyek Tóbiásról, megmutattatik , miként Raguéi becsületességre nézve fölülmúlta a bölcseket. 96. Tóbiás is világos példáját adta a becsületességnek, midőn elhagyván az étkezést a halottakat eltemeté, és a 3) János 3, 14. — 2) Móz. II. k. 4, 6—7.
