Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv

J 98 ­törekedvén éltét is megtartá ; ki ha azt választja, mi élte megőrzésére célszerűbbnek látszott, nem tesz szert ily nagy dicsőségre; sőt még azt is, mi nemcsak haszonnélküli, de veszélyes is lett volna t. i. a büntetést aligha kerülheten- dette el. Világos tehát, hogy mi illetlen, nem lehet hasz­nos, és hasonlókép mi illő, nem haszonnélküli; mert az erénynek a haszon s viszont a haszonnak az erény felel meg. XV. A rómaiak nemes tettének megemlítése után bebizonyítatik Mózes tetteiből, miszerint főgondját az erényes-becsületességre fordítá. 91. Mint emlékezetre méltót hozzák föl a szónokok: hogy bizonyos római vezér az ellen király orvosát, ki hoz- zájöttekor igéré, miszerint a királyt méreg által elveszti, azt megkötözve visszaküldé. És valóban dicső tett! hogy ki erényes harcot kezd, nem iparkodik csalárdsággal győz­ni. Ugyanisnem a győzelemben helyezé az erényes becsü­letességet; hanem még a győzelmet is, hacsak erénynyel nem nyeretett, gyalázatosnak tartá. 92. Menjünk vissza Mózesre és térjünk át a fónebbi- ekre, hogy minél kitünőbbeket hozunk föl, annál régieb- bek legyenek. Az egyptomi király nem akarván elbocsá­tani a népet, Mózes mondá Áron főpapnak, hogy nyújtsa ki vesszejét Egyptom vizei fölött. Áron kiterjesztvén vesz- szejét, a vizek vérré változtak, úgy hogy senki vizet nem ihatott, mért is az egyptomiak szomjúság okozta kínokban rendre haltak, ellenben az atyák tiszta vizzel bővelkedéek. Hamut szórtak a légbe, s lőnek tüzes fekélyek és hólya­gok az embereken és barmokon. Tüzes villámokba vegyült jégesőt támasztottak , összezúzott mindent a földön. Mózes könyörgésére minden elmúlt: a jégeső lecsillapúlt, a feké­lyek meggyógyúltak s a folyók jó italt nyujtának. 93. Ismét iszonyú sötétség borítá a földet három na­pig, s mihelyt Mózes fölemelé kezét a sötétség oszladozni kezde. Meghaltak az egyptomiak elsőszülöttei, midőn a zsi­dóké sértetlenül maradtak. Mózes megkéretvén, hogy ezen pusztításnak vetne véget: imázott és megnyeré. Amabban magasztalandó, hogy a csalárdságtól ment maradt, emeb­ben pedig bámulatra méltó, hogy az Isten bocsátotta bűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom