Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
174 ] y e k e t őseid állítának“ 2), midőn felebarátod tévelygő ökrét visszahajtani, s a tolvajt elveszteni parancsolja, midőn a napszámos bérét megtagadni tiltja, midőn a kölcsönt minden uzsora nélkül vissza adni Ítéli. Mert segíteni a szükölködő- kön emberség, durvaság pedig többet követelni, mint menynyit adtál. Mert ha azért szorult rád, mivel nem volt honnan adósságát kifizetnie, nemde gonoszság az emberség leple alatt többet követelni attól, ki a kevesebbet kifizetni nem bírta. Fölmented tehát előbbi adósságától, hogy magadnak lekötelezd, és ezt emberségnek nevezed, holott a gonoszság öregbítése. 21. Azzal muljuk fölül a többi állatokat, hogy ezek egymást jótéteményekben részeltetni nem képesek; sőt a vadabbak ragadozók is, egyedül az ember az, ki adni képes. Miért is a zsoltáros mondja : „Az igaz könyörül, és adakozik“ 3). Vannak azonban, melyeken az állatok is segítenek. így például kölkeiket táplálják, és a madarak fiacskáikat étellel elégítik ki, egyedül az embernek adatott, hogy mindnyáját, mint övéit ellássa tápszerrel. Erre már a természet törvénye kötelezi. Mert ha nem adni nem szabad, miként leend szabad elvonni? Nem tanítanak-e erre a törvények is? melyek parancsolják, hogy miket másoktól, valamely személy vagy dolog megkárosítá- sítására elvontunk, fölözve visszatérítsük, — hogy a tolvajt vagy büntetés, vagy legalább pénzbírság által elrettentsék a lopástól. 22. De tegyük föl, hogy valaki a büntetéstől nem fél, a pénzbírságot pedig kijátsza, váljon illő-e azért másét elsajátítani? Ezen szolgai és az alsóbb rendüeknél otthonos hiba, annyira természetellenes, hogy inkább a szükségtől kicsikartnak látszik, mint a természettől tanácsoknak. Azonban a szolgák lopásai alattomosak, gazdagok rablásai pedig nyilvánosak. 23. S mi oly természetellenes, mint elragadni másét tenhasznod végett, holott a mindenkirei felügyeletet, az alkalmatlanságok eltűrését és a munkásságot a természeti hajlam tanácsolja, mert mindenki dicsőségnek tartja má2) Példák 22, 28. — Zsoltár 38, 21.
