Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
175 sok nyugalmát önveszélyével keresni ; sokkal kedvesebbnek tartja bárki is, inkább a haza földulását megakadályozni, mint saját veszélyeit, — s kitünőbb a haza javára föláldozni erejét , mint a tunyaság s kéjek párnáján csendes nyugalomban heverni? Annak szoros bebizonyítása után, hogy azt, ki önhaszonlesésből másnak árt, öntudata szigorúan bünteti : okadatoltátik, hogy nem lehet egynek hasznos az, mi nem mindenkinek ugyanaz, és így a bölcsektől kitűzött két veszélyes kérdésnek a keresztényeknél helye nincs, kiknél mindenütt csak a szeretet és alázatosság gyakorlandók. 24. Innét látható,mikép az ember, ki a természet rendelése szerint, úgy van alkotva, hogy ennek engedelmeskedjék, másnak nem árthat; mert ha valakinek árt, a természetet sérti meg, — sa haszon is, melyet ez által elérni vél, ko- ránsem oly nagy, mint a kár, mely rá háramlik. Mert van-e súlyosabb büntetés a lelkismeret sebénél ? van-e szigorúbb ítélet a bensőnél? mely szerint kiki önmaga előtt bűnös, és magát vádolja, hogy méltatlanul követett el felebarátján igaztalanságot ? Mit az irás is nyilván kárhoztat mondván : „Az esztelenkedők szájából nő a rágalom vesszeje“ *). Tehát esztelenségról vádoltatik a méltatlankodó. Nemde ez inkább kerülendő, mint a halál, mint a kár, mint az Ínség, mint a számkivetés, mint a tehetetlenség fájdalma ? Mert ki nem viseli el könnyebben a test hibáit, vagy öröksége elvesztését a lelki hibák - s jó neve csorbulásánál ? 25. Kitűnik tehát a mondottakból, miszerint mindenkinek arra kell ügyelnie, és azt tartania, hogy kiki egyesek hasznát csak abba helyezze, mi mindenkinek hasznos, és csak azt tartsa üdvösnek, mi közhasznú. Mert miként lehet javára egynek az, mi a többinek káros? Nézetem szerint valóban nem használhat az magának sem, ki mindenkinek kárára van. Mert ha a természet törvénye mindenkire nézve egy : úgy bizonyára a haszon is mindenkit ]) Példabesz. 14, 3.