Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök életrajza

2 forrásnak, mint az áradozó folyamnak, melyet szomjazás idején föl nem találhatnak. És az árpakenyér ízletes szo­kott azoknak is lenni, kik a naponkénti vendégségek bő­ségében százszor is részesülhetnek. Sőt a kik a kertek kellemeit bámulják, azok a mezei füvekben is gyönyör­ködnek. 2. A mért is kérlek mindnyájatokat, kik e könyvet lapozgatni fogjátok, hogy a miket irtunk, igazaknak higyjétek, s ne gondolja valaki, hogy én előszeretetből olyasmit, mi hitelt nem érdemel, közbeszőttem volna ; minthogy tanácsosabb hallgatni, mint hamisat állítani, miután tudjuk, hogy minden szavunkról egykoron számot adandunk 1). Noha az emberek ismerete korlátolt : még­sem kétkedem, hogy más-más ember mást-mást bir is­meretében, s ugyan azért némelyek olyakat is tudnak, mi­ket magam sem nem hallhattam, sem nem láthattam. Azért születésétől veszem a beszéd kezdetét, hogy kitűnjék, mily kegyelemben részesült már bölcsőjétől kezdve e férfiú. 3. Ambrus születése azon időtájba esik, midőn atyja szinte Ambrus a galliai kerület élén helytartói minőség­ben működött. Midőn a csecsemő egykor a helytartói lak udvarán bölcsőbe helyezve nyitott szájjal aludt, arcát és szájüregét hirtelen lesuhanó méhraj lepé el úgy, hogy a méhek szájnyílásán ismételve ki- s betolongának. Atyja, ki anyjával és leányával arra felé sétált, nem engedé a kisded ápolására fogadott dajkának, hogy a méhrajt el­űzze, — ez ugyanis aggódék,hogy netán ártanának a kis­dednek, — hanem atyai gyöngédséggel várá a csuda ki­menetét. A méhek azonban nem sokára elröpülvén oly magasra szálltak föl, hogy emberi szemmel nem valának kivehetők. Atyja, e tény által megilletődve, mondá : Ha megél e kisded, valami nagy válik belőle. Az Úr működése ugyanis szembetűnő vala szolgáján már zsenge korában is, hogy beteljesedjék a mi Írva van : Lépes méz a nyájas beszéd 2). Mert iratainak raja édességeket szerze nekünk, hogy az égi ajándékokat hirdetnék, s az emberek figyel­mét a földiekről az égiekre emelnék. Máté 12, 36. — *) Péld. besz. 16, 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom