Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök életrajza

— 3 4. Később, midőn fölnövekedett, és Rómában lakott özvegy anyjával, nővérével, ki már szüzességet fogadott, és egy más szűzzel együtt, kinek hasonfogadalmú nővére Kandida még jelenleg is, mint elaggott nő Karthágóban lakik, s látá, hogy nővére és anyja társnője a papoknak kezet csókol, tréfálva ő is oda nyujtá jobbját, biztatván,hogy neki is ugyanazt tegye, mert, úgymond, ő belőle is püs­pök leszen. Ugyanis a sz. Lélek beszéle belőle, ki őt a pap­ságra növelé föl ; azonban az őt mint ifjút, ki nem tudja, mit beszél, visszautasítá. 5. De elvégezvén a szabad művészeteket, elhagyá a várost, és a helytartóság köztermében ügyvédnek föles­küdvén, oly jelesen vivé az ügyeket, hogy a híres Pro­bus, akkori helytartó által tanácsadónak megválasztatott. Ez után elnyervén a tanácsnoki méltóság díszjeleit, Ligu­ria és Aemilia tartományok kormányzatával bízatott meg, és Milánóba érkezék. 6. Ez időben halt meg Auxentius Arián-féle szaka- dár püspök, ki a boldogemlékü Dénes hitvalló száműzetése után bitorlá az egyház kormányát; midőn a nép új püs­pököt választana, zavarogni kezde , ő a zavart, nehogy a város népe önmagát is veszélybe döntse, elfojtandó, a tem­plomba ment ; ott pedig midőn a néphez szónoklatot tarta, rögtön a nép közöl egy gyermeki hang fölszólal : Ambrus a mi püspökünk. E szóra a nép egy torokká olvadt : Am­brus a mi püspökünk; igy tehát kik azelőtt a legnagyobb zavarban valának, mivel az ariánok úgy, mint a katho- likusok önfeleik közöl akarának püspököt választani, ezen egyben csudálatos, és hihetlen összhanggal rögtön egyet­értettek. 7. Ezeket megértvén , kiment az egyházból, s bírói székét fölállítatván, t. i. mint leendő püspök magasabbra emelkedett, szokása ellenére az embereket kínzás alá vé­tette. Anép ennek dacára nem szűnt kiáltani : A te vétked mirajtunk. De nem azon értelemben kiáltott e nép, mint a zsidó nemzet, mert ezek szavaikkal az Úr vérét onták ki, mondván: Az ő vére mirajtunk 3); azok pedig tudván, 3) Máté 27, 25. 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom