Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
kódjának a városok gondviselői, hatóságai, s táblás31) hivatalnokai mielőbb végrehajtani a császár parancsát , mellyben rendeltetett, hogy a bálványoknak azon kápolnáit, mellyek régiségök miatt már ösz- szeomlottak , minden gond- s szorgalommal megújítsák ; minden férfit pedig és nőt a szolgákkal s csecsemőkkel együtt a halhatatlan isteneknek áldozni, stömjénezni, valamint a feláldozott marhák húsából enni kényszerítsenek ; továbbá hogy minden eladót a piacon folyadék áldozatokkal beszennyezzenek; a nyilvános fürdők előtt pedig mintegy lesbe őröket helyezzenek el a végből, hogy az ott mosakodó s testüket a szenytöl tisztogató embereket mocskolnák be az utálatos áldozatokkal. — Midőn ezek igy történtek, a mieinket, mit könnyen elhihetni, iszonyú szorongás fogá el, sőt már magok a po- gányok is, bár hitünket nem vallák, rosszallani kezdek e szörnyű nagy kegyetlenséget, (minthogy ez nekik alkalmatlan- s unalomteljesnek látszék) s im! épen akkor, midőn mindannyian, bárhol lennének is, a legnagyobb vészthozó förgeteget látnák feléjök közeledni: Üdvözítőnk isteni ereje, s hatalma újólag olly lélekerösséggel ruházá föl bajnokainkat , hogy habár ki sem serkenté, sem nem vonszolá őket, ők mégis önként taposák elleneik mindannyi fenyegetéseit. 27. Hárman a hivök közöl különösen egy kis hadsereget képezve mintegy, az elnökre rohantak , ki akkor épen a bálványoknak áldoza, kiáltozván: miszerint hagyná abba a babonát, mert nincs e mindenség szerzőjén és teremtöjén kívül más Isten. Erre megkérdeztetvén, kik lennének, magukat bátran keresztényeknek lenni vallották. E miatt rettentőn fölindulva Firmilián, az eddig 3I) Táblások valának azok, kik a városok nyilvános kiadásaira gondot viseltek. E név később, miként Vález Ammian. Marcellin 28. könyvében megjegyezi, a számodóknak — numerarii — is tulajdonittatott.
