Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
409 rongattatik és reszket, a fogak csikorognak, az erek összehuzódnak s az egésztest merevvé lesz; következik a keresztüljáró éles fájdalom s ki nem mondható kín, melly a velőt is áthatja és ennek összevonása által végre teljesen elviselheti enné válik. Azután a végtagok megcsonkulnak mintha tűz által égettettek volna meg. A melegség a végtagokból el- üzetvén a belső részekbe vonul s amazokat kiölve s megmeredve hagyja el, ezeket pedig, mellyekbe költözik, fájdalmakkal gyötörve lassú halállal emészti meg. Parancs adatott ki tehát, hogy az Istennek e szentéi szabad ég alatt töltsék az éjt4) egy befagyott tavon, melly a városon kivül vala s mellynek jege a hideg miatt olly keménynyé vált hogy a lovak és lakosok mint csinált utón járhattak rajta, a folyók jégtorlaszszá sürüdve megálltak, a viz gyöngébb részei kökeménynyé alakultak s a mit csak talált a metsző éjszaki szél, mindazt egy rohammal elölte. Képzeljétek most már a vértanuk állhatatosságát ! Hallván az Ítéletet, tekintsétek, kérlek, milly nagy volt e vértanuk állhatatossága! örömtől lelkesülve t. i. megpillantván a kivégeztetés helyét, azonnal minden ruhájúkat egész a meztelenségig le- veték és ,a hideg által1 futottak a halál karjaiba; nem büntetésül tekinték ők azt, hanem ellenkezőleg ez általalegdicsöbb zsákmány elfoglalására buz- diták egymást. „Mert nem a ruhát vetjük le, mondák , hanem a régi embert, ki a test kívánsága szerint megromlott. Hálát adunk neked Ur Isten ! hogy ezen ruhával egyszersmind a vétekből kivetkőzhetünk, mellyet a kígyó ingerlésére öltöttünk föl, Krisztusért pedig levetünk. Hagyjuk el ezen ruhát a paradicsom végett, mellyet elvesztettünk. — Mikép mutassuk ki hálánkat Urunk irányában ? Le4) E helyből kitűnik, hogy a sz. vértanuk nem vizbe mártattak, hanem a durva jégre kitéve vesztek el. Hogy pedig jegedt tavon áltak-e, mint Ephrem nyiltan mondja és a közönséges emlékiratok is tartják, nem igen bizonyos. Lásd Tillemont. (in notis ad 40. martyres.)
