Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
395 ják s a törvényszék elé idézzék; sem atyja sem anyja sem a dajka vagy szolgáló nem voltak oldalánál , sem szomszéd sem jó barát nem vala közel ; magára volt hagyatva egyedül, midőn a poroszlók megragadák. Hogy pedig kitudott menni, a hóhérok- és katonáknak felelni, tekintélyét fön- tartani, hogy megszólalni, körültekinteni, lábán megállani és lélekjelenlétét megtartani birta, — bizonyára olly tünemények, mellyek mindenkit bámulat- és csodálatra ragadnak. Nem emberi természet müvei valának ezek, hanem a legnagyobb rész isteni segitség következtében vitetett véghez. De ö maga sem volt henye, hanem önerejéből is kész és nemes lelket, szilárd akaratot, elszántságot, igyekezetei és vidámságot mutatott; s igy isteni segitség és kegyelem mellett dicső tervét végre is hajtotta. Azért őt mind csodálni mind méltán boldognak kell mondanunk. Boldognak az isteni ótalom és segitség-, csodálnunk lelki vidámsága miatt. — Ki ne csodálja, hallván öt egy perc alatt olly föltétre magát elszánni, elhatározni, sőt azt be is teljesíteni!? Hisz timagatok is mindnyájan jól tudjátok hogy ha gyakran valamelly dologra sok és hosszas ter- vezgetés után el is határoztuk magunkat, ha a félelemnek csak szele ér is, visszarettenve azonnal minden terveinkről lemondunk. 0 pedig egy perc alatt képes volt illy rettenetes és borzasztó szándékot magában föltenni és végre is hajtani. 2. A házból kilépvén kérte a katonákat, en- A gednék öt viszszamenni, hogy ruháját megváltoztassa. Visszatérve ruháját valóban föl is cserélte,— romlandó helyébe romlatlan, ideiglenes és veszendő helyett állandó s örökké tartót öltvén. Én pedig mi engem illet a mondottakon kivül leginkább azt csodálom, mikép teljesíthették a katonák szűz sz. Pelágia kérését; hogy játszhatta ki nő a férfiakat; miért nem gyanították a történendöket és miért nem vették észre a szűz cseleit? Nem lehet mondani hogy senki ez előtt hasonlót nem vitt volna
