Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

392

tetik. Hogy sz. Pelágia tiszteletére Konstantinápolyban hajdan egyház is létezett, a tudós du Cange állítja Theophanes és Cedren után (CP. Christianae libr. 4.) de ez a gonosz lelkű Konstantin Kopronim által lerontatott. Azonban ez más Pelágia t. i. a tarzusi vértanú, kiről lásd Bolland. Mária hava 4-ére 1-sö köt. 454. 1. Azon Pelágia ellenben ki sz. Lucián antiochiai vértanú emlékirataiban tanítványának mondatik, ugyanaz, kit itt aranyszáju sz. János homiliája nyomán most fölmutatunk.

Váljon egy-e 2. Továbbá nem csekély nehézség meghatá- áitai dicsértS rozni ’ valjon ezen Pelágia, kiről most szólunk, tel. ugyanaz-e, kit Ambrus ,a szüzekről* 3. k. 7. r.; és az uj kiadás szerint Szimpliciánhoz küldött 37-ik levelében is fóldicsér. E tárgyban a vélekedések nagyon elágazók. Nekem legalább úgy látszik hogy sz. Ambrus mit sem mond, mi Pelágiánkkal meg nem egyezhetne. Mert a mit Baronius állít, hogy sz. Ambrus és aranysz. sz. János egymástól eltérnek, midőn Ambrus azt bizonyítja, hogy Pelágia anyjával és nővérével együt fulasztatott vizbe; aranysz. sz. János pedig ismét hogy magas tetőről vetette le magát, —nem épen igaz, mint látni fogják azok , kik mind a két sz. atya munkáját olvassák. Mert semmit mást Pelágiáról nem mond sz. Ambrus, mint „hogy Pelágia szüzeségének épvoltával sietett jegyeséhez.“ Ez pedig aranysz. sz. János elbeszélésével semmiképen sem ellenkezik. Arra ismét hogy ugyanazon helyen Ambrus azt állítja, miszerint Pelágia anyja s nővérei, midőn az üldözök már- már sarkaikban lennének, magukat nehogy elfogassanak, a folyóba vetették ; mások azt kérdik váljon nem Domnina, Bernice és Proszdoce voltak-e ezek, kikről majdnem ugyanazt beszéli aranysz.sz. János 51. homiliájában lásd eztfölebb a 302-ik lapon. Sz. Ambrus e történetet igy beszéli el: Pelágia üldözői „midőn a szemérem zsákmányát maguktól elragadva látnák, anyját és nővéreit kezdék égetni;“ de ezek, mihelyt az üldözők közelökbe jutót-