Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

15

kimerülvén, hasonlag a földön hevertek vérökben, és szánandóbb jelenetet képeztek a nézők előtt, mint midőn kínoztattak, mert testeiken a számtalan sok kigondolt kínzásnemek nyomai tűntek föl. A körülmények e szomorú állapotában némellyek a kínok közt haltak meg, és állhatatosságukkal megszégyenítették elleneiket ; mások félholtan a tömlőébe vitetvén, nehány nap után a fájdalmaktól elnyomatva múltak ki; a többi pedig különféle gyógyszereket használván, folüdült, de a hosszú idő alatt, mellyet a tömlőében töltöttek, még inkább ragaszkodtak a hithez. Azért midőn parancsot kaptak, hogy válasszanak a kettő közöl: váljon akarják-e csak legkevésbé is illetni a szentségtelen áldozatokat, s igy a további szenvedéstől megmenekülve elnyerni az illyetén gyalázatos szabadságot, — vagy makacsul nem áldozni, s e miatt hatállal bűnhődni ? — mit sem késedelemezve mindnyájan kész lélekkel mentek a vesztőhelyre. Jól tudták ugyanis azt, mit az irás parancsol, ,,Ha ki, ezek az irás szavai, az idegen isteneknek áldoz, ki fog végeztetni.“ És ismét : „Idegen istenid ne legyenek én előttem.“

13. Ezek az igazi bölcs szavai, szavai a vértanúnak, ki nem kevésbé szereié Istent a bölcseletnél; Írattak pedig a tömlöcben még a bíró végítélete előtt saját egyházának fiaihoz : hogy részint jelen helyzetéről tudósítsa őket, részint pedig intse, miszerint hitöket Jézus Krisztusban, már már közelgő halála után is erősen tartsák meg. De kell-e tovább is az egész földkerekségen szenvedett szent vértanuknak uj meg uj küzdés-sorozatát folytatnunk? kivált miután köztudomású dolog hogy ők nem közönséges módon, hanem majdnem harci joggal ostromoltattak !

14. Phrígiában, egy keresztény várost,5) fegy- li-ik fei- 1

1S) Ezen város neve nem tudatik. Rufin állítja hogy Ad- auktus ott lakott is. Mindnyájának évnapja bőjtelő 7-én