Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
16 Bizonyos várost összes keresztény lakosságával együtt el- pusztítnak. Krisztus a mindenség Istene. 12. fej. Vértanuk Arabia- és Kappadóciá- ban. veres erővel szállottak meg s tüzes üszköt hajítván be, azt egészen lakostól, a férfiakkal úgymint a nők- és gyermekekkel együtt felégették, kik utósó percükig Krisztust a mindenség Ura Istenét hivták segélyül; oka egyedül az volt, hogy a ki csak e várost lakta, mind, még maga a gondnok,16) a tanács, a hivatalnokok is a köznéppel együtt kereszténynek vallván magát, áldozni egyátalá- ban nem akart. Bizonyos Adauktus nevű is, ki Olaszhonban nevezetes családból származott, s római polgári joggal birt; a császári udvarnál pedig fokonkint minden tisztséggel ruháztatott föl, jelesen a pénz kezelése lévén rá bizva, az udvarmesteri s kincstári főtisztet a legpontosabban látta el ; ezeken kivül a hivek között is sok jeles tette, és Krisztus nevének megvallása által kitűnt: midőn még kincstári főhivatalnok vala, a vértanuság koronájával ékesittetett fel. 15. Mi szükségem van a többit is még név- szerint megemlíteni, vagy a vértanuk nagy számáról értekeznem, vagy talán a kínok különféle nemeit ékes beszédben leírnom ? Midőn az igazán bámulatra méltó vértanuk, részint bárd által ölettek meg, mint Arábiában történt; részint csontjaik ünnepeltetik. Továbbá ezekről látszik irni Laktancius — libr. 5. divinarum institutionum — hol a keresztények üldözőiről mondja „mint egy valaki Phrigiában, ki az egész népet gyülekezetestől fölégettette.“ — 16) Gondnoknak — curator — nevezték azt, ki a köztársaság pénzét kezelte, és mindarról mi a város dolgához tartozik, gondoskodik. Görög neve „Logista“ — számadó — volt. Erről többet olvashatni Váleznél — in libr. 14. — Ammiani Marcellini, — a tanácsosi hivatalnokok pedig, kik a görögöknél — „<rrpar/;yot“ — vezéreknek — mondattak — in notis ad libr. 14 — honorati neveztettek, — és azok voltak, kik vagy a városok- vagy a tartományokban polgári ügyeket végeztek; végre a vitézek, kik valami katonai méltóságban tündöklőitek. Kikről már a többször említett Vález értekezik föndicsért művében — libr. 14. Ammiani Marcellini.
