Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
4 5-ik fej. időköz után is, melly Decius s Valérián üldözését követé, — midőn a gonosz szellem, ki e világ fölött nyert hatalmat, s ki mintha csak most keltetett volna föl mély álmából, csak alattomban s titkon leselkedett az egyház ellen, s nem is egyszerre és sűrűén üzent nekünk hadat, hanem csak azokat ro- haná meg, kik a hadseregben vitézkedtek, s kiknek eltántorítását leginkább óhajtotta volna, miután bölcsen hivé, hogy a többit azután minden nagy nehézség nélkül legyözendi, ha először ezeket fölülmúlta az ütközetben — akkor mondom, látni lehetett igen sokat, kik letévén fegyvereiket, inkább magányos életet akartak élni, mint az egyedül a mindenek Teremtőjét illető tiszteletet Attól megtagadni. Mert miután arómai seregnek előttem ismeretlen vezére3) a keresztény katonákat üldözni kezdé, és azokat, kik a seregnél érdemeket szereztek maguknak, vizsgálni kezdte és összeirni, a keresztényeknek pedig szabad választást engedett, hogy vagy a császár rendeletéinek engedelmeskedvén, rangjukat megtarthatják, vagy ha ezt nem akarják tenni, hadi rangjuktól megfosztatnának : sokan Jézus Krisztús országának katonái közöl e név meg- vallását minden halogatás nélkül eléje tették a világi dicsőségnek, és boldogságnak, melly et élveztek. De ezek közöl csak igen kevesen voltak, kik méltóságukkal együtt életüket is elvesztették ; az ördög t. i. ki hitünk ellen tört, még most gyéren és ritkán mert vért ontani, alkalmasint el volt rettentve, mint hihető, a hivök sokaságától, és azonkívül félt egyszerre mindannyinak hadat izenni; de miután a hadra nyiltabban fölkészült, nem lehet kimondani: hány és miilyen vértanúit lehetett látni Krisztusnak minden helyen s városban. 4. Először mindjárt, a mint az egyházak elle3) Valószínűleg Veturius katonai főnök, kiről Özséb évkönyvében mondatik, miszerint a keresztény katonákat üldözte.
