Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

156 Dativ álllia— tossága. Szaturnin ki noztatik. sugalltában igy felel az áldor: „Bátran áldozánk.“ Erre az altanácsfö kérdé : Miért ? Szaturnin felele : „Mert nem lehet elmulasztani az áldozatot.“ Ezek után csak hamar Dativval szembe állíták, ki e közben rutái összemarcangolt testét szemlélgeté inkább, mint fájlalá ; ugyanis ö, kinek elmé­je, szive az Uron függött, teste fájdalmát mibe sem vevén egyedül az Úrhoz sóhajtott, mondván: „Segíts kérlek, Jézusom, légy irgalmas , tartsd meg lelkemet, őrizd hitemet, hogy meg ne tán- torodjam. Kérlek, Jézusom! adj kitartást.“ Kinek midőn az altanácsfö mondaná: E pompás város la­kóit inkább jó útra kellett volna térítened, mint a fővezérek s császárok parancsai ellen cselekedni ; még erősben s állhatatosban kiáltá: „Keresztény vagyok.“ Melly szavakra az ördög lesújtva mondá: Kegyelem. S egy úttal börtönbe hurcoltatván a vértanút méltóbb szenvedésre tartá fon. 10. A vértanuk fris vérétől nedvesülő Szatur­nin áldort pedig a kínpadon függtében ép azok intek hitbeni állhatatosságra, kiknek vérétől piroslott ; ki midőn kérdeztetnék, valljon ö volt-e a gyüle­kezet inditványozója; s ö gyüjté-e egybe valamen­nyit? feleié: „Igen, jelen voltam a gyülekezet­ben.“ Erre Emerit olvasnok a kiizdhelyre ugorva mondá az áldor szemébe: ,,En vagyok, kinek há­zába gyülekeztek.“ De a már annyi kudarcot val­lott altanácsfö Emerit rohamától megrettenve, még­is csak az áldor felé fordulva igy szóla : Miért vé­tettél a parancs ellen, Szaturnin ? — Kinek ez : „Nem lehet az áldozatot elhanyagolni; ezt parancsolja a törvény.“ Erre az altanácsfö: De nem volt szabad megvetni a tilalmat, sőt kötelezve voltál azt meg­tartani, nem pedig ténylegesen a császárok tör­vényét megszegni. — Miután igy már sokáig incsel- kedék a vértanukkal, kegyetlen mesterségéhez pa­rancsolja a kínzót, ki is nem lomhán engedett a parancs-szónak. A bakók ugyanis megrohanák az áldor aggott testét s dühükben megszaggatván inait,

Next

/
Oldalképek
Tartalom