Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

157 széttépték fájdalmas kínokat szerezve az Ur áldora számára kigondolt uj nemű kínzó-eszközeikkel. Majd dühöngő vérszomjuk eloltására eszeveszetten rohan­tak rá, s a megnyitott belrészekböl a nézők rémüle­tére a pirosló vér közt sápadozó csontok látszának; nehogy pedig lelke a kínzók szünpercei közben még a szenvedés tartama alatt hagyja el porhüve­lyét, igy kéréaz Urat: „Kérlek Jézusom ! hallgass meg. Hálát adok neked Istenem; add hogy fővétel által múljak ki. Kérlek Jézus! könyörülj. Isten fia segíts.“ Kinek az altanácsfő : Miért cselekedtél a tör­vény ellen ? És az áldor: „így parancsolja, úgymond, igy tanítja a törvény.“ Valóban, bámulatos, sőt iste­ni válasz a dicsőáldortól. Kínok közt is hirdeti a leg­szentebb törvényt, mellyért szíves örömest szenvedett kínhalált. A törvény említésére megrettent Anulin végre mondá: Kegyelem. Börtönbe dobatván most öt az önohajtotta vesztés-nemre tartotta fön. 11. Ezek után az eléje állított Emerithez igy szóla az altanácsfő: A te házadban történtek a gyű­lések a császárok parancsa ellen? Kinek Emerit sz. Lélektöl ihletve mondá: „Az én házamban ál­doztunk.“ Erre Anulin: Miért engedéd őket há­zadba lépni? Mire Emerit: „Mert testvéreim, s nem tilthatám el őket.“ De elkellett volna, úgymond amaz, őket tiltanod. Azonban ez: „Nem tehetém, mert áldozat nélkül nem lehetünk.“ Anulin tehát tüstént parancsot ad, hogy ez is csigapadra feszítve, kínoztassék. Ki az egymást fölváltó bakók erős csapásait békével tiirve igykiálta föl: „Kérlek Jé­zusom! segíts rajtam. Isten parancsa ellen csele­kedtek boldogtalanok.“ Közbeszólván pedig az al­tanácsfő mondá: Nem kellett volna azokat befo­gadnod. Feleié: „Nem teheték máskint, mint hogy befogadjam testvérimet.“ De az istentelen altanács- fö: Előbbre való volt, úgymond, a fővezérek s császárok parancsa. Ellenben az istenfélő vértanú : „Nagyobb az Isten a császároknál. — Kérlek Jé­zusom, Téged dicsérlek; Uram Krisztusom, adj Krisztus Is­ten. Emerit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom