Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
155 érzetében, mig kínzója dühöngött, illy szavakban ön- té az Ur elé kérését : „Uram, Jézus! ne engedd hogy megszégyenüljek.“ Ezt mondván a boldog vértanú mit az Úrtól óhajtva kért, olly gyorsan látá teljesedni, milly rövid ideig tartott azérti könyörgése. 8. Végre csakhamar kicsuszamlott az eszméletében megrendült altanácsfő nyelvén : Kegyelem. Erre fölhagytak a kínzók; jogtalanság vala ugyanis Krisztus vértanúját társnője, Viktoria miatt kín- zani. Ezután, midőn Dativ ellen Pompeján is méltatlan gyanuskodással gyalázatos vádlóul lépett volna föl s egyszersmind rágalmakkal halmozta: a vértanú megvetöleg cáfolá meg azt mondván: „Mit mivelsz itt ördög ? Miért eröködöl egyre Krisztus vértanúi ellen ?*4 E szavakkal az Ur tanácsosa s vértanúja a törvénykezőknek mind hatalmukat , mind kínzás-dühüket fölülmúlta. De mivel e kitűnő vértanúnak Krisztusért is kelle szén- ismét kínoz- vednie, midőn kérdeznék: volt e a gyülekezet- iak' ben? állhatatosan vallá, hogy akkor érkezett a gyülekezetbe, midőn az már álla, s hogy az Úrhoz illő vallási áhítattal áldozott testvéreivel, továbbá hogy nem csak egy volt a szent gyülekezet indítványozója; mi által újra erősen fólizgatá maga ellen az altanácsfőt, ki dühe ujultával a vértanú kettős méltóságát ismét hasító karom- vasakkal undokittatá. De ez sebei borzasztó fájdalma közt csak előbbi imáját ismétlé mondván : „Kérlek Jézusom , ne engedd hogy megszégyenüljek. Mit mi- veltem ? Szaturnin a mi áldorunk.“ 9. Eközben, mig oldalait a vad s vérszomjas bakók mesteri kegyetlenkedésökben horgas ^zaturmnt vaskarmokkal szaggatók, Szaturnin áldort is a döre. küzdtérre hurcolák, ki a sírontuli hon gyönyöreit szemlélvén, s látván hogy vértanutársai azokhoz képest csekély kínokat szenvednek : ő is hasonlag versengni kezde velők. Mert az altanácsfő szavára: Te, mindezeket egybegyüjtvén, a fővezérek s császárok parancsa ellen cselekedtél ; — az Ur lelke