Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

134

hajtására. Midőn a kijelölt helyre érkezett, mintha bizonyos jeleket olvasna szemeivel, a kanyaru- latos tengerparton egyenes irányban intézé lépteit a kérdéses helyre. Csakhamar a tengerhabok mosta helyen, b. Vince hült tetemeire ráakadnak, kit életszentségének érdeme szerint mint száraz földön, mint tengerben nagyszerű csodák ,4) dicsői- tének meg. A pogányoktóli félelem miatt azonban nem mervén őt tiszteletéhez illöleg eltemetni; egy kicsided egyházba vitték, ott biztosítandók számá- Tisztesége- ra nyugalmat. Végre, a hitetlenek üldözéskorá- SC" tetik?et" Baklejártával, s ahivök szent buzgalmánaköregbed- tével fölásattak a szent vértanú földi maradványai ünnepélyes eltakarittatás végett, tiszteletteljesen Valenciába vitettek, s a város falain kivül fölállított szent oltár alá helyeztettek el örök nyugalomra, holis közbenjárására sokféle isteni jótéteményeket nyerhetni, Krisztus szent nevének dicsére- Sz. Három- te- s dicsőségére, ki az Atyával és Szentlélekkel sag' ’ él, s uralkodik mind örökön örökké. Amen.

Prudencius Aurél dicsének« Sz. Vince vértanúságáról.

„JleQi çscpavwv11

Vince menny dicső lakója !

Nézz örömmel hős napodra,

Melly patakzott véred árát Zöldelő babérban osztja.

Eltiporva vér-birádat,

Ez ragadta égbe lelked, 14

című könyvéből.

S a világ sötét ködéből Jézus üdvkörébe intett.

Most te társa angyaloknak Fennragyogsz díszes ruhában, Mit, halálig bátran küzdve, Megmosál véred tavában.

14) Sz. Ágost 175-ik beszéd. 3. szám. „Az, ki a küzdők szivét vezérelte, nem hagyá el a holtak testét sem. Minek legfényesebb bizonyítványát adá akkor, midőn Vince hullájánál azon csodát teve, hogy midőn az ellenség mindenkép azon volt, s működött, ne napfényre jusson : az Isten kézzel fogható intézkedése által kinyilvánitá, s a híveknek eltakarítás,- is ereklyekinti tisztelés végett a helyet is megmutatá s a t.“