Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

135

Mert midőn törvénye folytán A rideg bálvány cseléde Isteneknek meghajolni Tűzzel, érccel kényszeríte,

S mint a farkas martalékját Incselegve csalja tőrbe ;

Úgy előbb ravasz tanácscsal Illy csaló szókat hizelge :

Róma fő uralkodója A világ hírhedt királya,

O parancsolá: ,,A bálványt Minden ember ajka vallja.“

Hagyjatok föl hit- szokástok Esztelen gyakorlatával,

S a király-imádta bálványt Kérni jertek áldozattal. —

Erre lángoló hevében Vince Lévi nemzedéke,

Hiv oltár segédhez illő Szót emelvén, igy beszéle :

„Légy te csak halandó papja Holt fa- és kő- istenidnek.

Csak maradj kövek- s fa híve Néked jók ez isten-lények.

Mi világ-szerző Atyánkat S Egyszülöttét vallva valljuk, Egy valódi Istenünknek Dacián! örökre tartjuk.“

Erre dörg emez boszúsan :

Hah ! te elveszett halálfi ! Istenink- s király parancsát Hogy meréd igy káromolni ?

Szent parancs ez, nemzetekre Szól ; szavára porba hullnak.

Nem remegsz ifjú hevedben A közelgő bősz vihartól ?

Halld tehát kemény parancsom : Vagy borulj le áldozzattal Esdekelve isteninkhöz,

Vagy kimúlsz véres halállal.

„Rajta rajta — szóla Vince — Vedd elő erőd, hatalmad Megvetem : mert mindezeknek Hit-reményem ellen állhat.

„Halld hitünk szavát: Teremtönk S Egyszülötte Jézus Isten ,

Ezt szavunk, tettünk mutatja, Hogy ha bírsz, rendíts e hitben.

Rabbilincs — börtön — kín ezre — Fémlemez, min tüzkigyó ég,

Sőt a rémletes halál is A keresztény népre játék.

0 vakitott esztelenség!

0 király sötét fogalma,

Ki magadhoz illő durva Istenidhez kényszerítesz !

lm művészi kéz teremté Vésüjével e faragványt;

Holt, nem érez, és nem is lát, Ajka néma, mozdulatlan.

Itt aranydús imolákat Látni márvány oszlopokkal,

Mig amott bömbölve hulló Tulkokat száz vérkigyó nyal.

!

Ámde ott is él a szellem,

Élnek a bűn cimborái, Üdvötöknek, magatoknak Rendületlen rombolói.

A gonosz minden nemére Csúszva- mászva ingerelnek, Hogy kisértsetek ti jókat,

Kik csak üdvügyöknek élnek.

Érzik azt, hogy Jézus él s van, Érzik a rút vétkü lelkek ; — Jötte rémletes , mitől bűn,

És gonoszság egyre retteg.

Sőt kiűzve kebletekből Jézusunk erős karával ;

Léteiét remegve dörgik,

Bűnös ajkuk rémszavával.“