Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
133 böl ,2) a boldog vértanú bolteteme megelőzte Dacián izmos hajóslegényeit, s midőn azt hitték, hogy a mély tenger fenekén lelte sírját, csakhamar parthoz érkezett, ott nyugalmat élvezendő; s igy előbb részesült az eltakarittatás utósó tiszteletében, hogy- sem tudatni lehetett volna tengerbe siilyesztetését ; minek köveztében Krisztus bajnoka fényes csodák által még halála után is gyözhetlennek nyilvánitta- ték, úgymint kit sem kínok nem törhettek meg, sem a tenger nem nyelhetett el. I3) Ugyanis végtusája perceiben nem hagyta el öt a jó Isten, mert, miután törvényeihez híven ragaszkodni iparkodnék, kitartó erővel ajándékozta meg öt, hogy az ős kígyó fejét összezúzhassa. 12. A. szent vértanú e közben egy férfiúval, kinek lelki elragadtatásban megjelent, tudatá, miszerint hiilt tetemei a parton nyugosznak, s egyszersmind a helyet is, a hol fekszenek, kijelenté. Ki midőn a látványról kevéssé kétkednék, és csak később akarna menni teljesíteni a vele tudatott szolgálatot: az elhunyt—■ Jonikanevű, mind kora-mind szent életénél fogva tekintélyes özvegynek álomban megjelenvén, annak teteme föllelésére el nem téveszthető nyomokat jelentett ki ; oda igazítá t. i. hol öt, miután a tenger hullámaitól kivettetett, lágy fövény borítá el, s halmocskára összegyűlvén fölötte, maga e lelketlen tárgy tanusitá mintegy az eltakarittatás utósó tiszteletét irányában. Nem kételkedvén pedig az özvegy, hogy a látvány Isten különös kegyelméből történt, hitsorsosi közöl többel az eseményt titkon tudatni siete, s egyszersmind fölhivá őket, mennének vele a neki természetfölötti módon parancsolt szolgálat végre- * **) 12) Sz. Ágoston 276-ik besz. 4. sz. „Hogy pedig az Ur olly szorgosan tartá meg a vértanú testét .... Holta után tengeren úszott vissza. Ugyanaz kormányzá őt mint élettelent a habokban, ki őt a csigapad gyötrelmei közt rendületlen lélekkel ajándékozd meg.“ **) Ágoston 274-ik beszéd. „Győzött, midőn tűzben pör- zsöltetett, győzött, midőn a habokba merittetett. “
