Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
131 minden meznélküli szent testet újra angyalok tisztelik meg szolgálatukkal, és őrizetükkel, úgy mint a börtönben. Nem valami könnyen megvesztegethető emberek tárták főn azt számunkra, sem a hi- vök istenfélő részvéte, kik közösen örültek azon, hogy nekik illy vértanú jutott osztályrészül. Én részemről erősen hiszem , mikint Isten beleegyez- tével azért fosztatott meg minden emberi segítségtől, nehogy valamikép hely adassék a kételynek, mintha az Isten tőle valaha megvonta volna segélyét. Azonnal tehát egy holló, a lassú és rost madarak egyike, szállott le közel a szent testhez, fekete alakjával mintegy gyászt hirdetendő. Ez az oda repülő madarakat, mellyektől félteni lehetett a testet, szárnyai csattogásával távolította el; sőt egy rettenetes farkast is, melly hirtelen a szent testnél termett, gyors futásra kényszeríte. Midőn pedig ez fordultában a szent hullát megpillantá, bámulva megállapodék, s bizonyára, véleményünk szerint, az angyalokból álló őrizetet csodálá. E tett emlénkbe hozza az ó szövetségből egy hasonló madár által véghezvitt eseményt; mert a melly madár akkor szájban hordott étket Illésnek, az most sz. Vince vértanúnak teljesíti a rendelt szolgálatot. 11. Az ezek hallatára elképedt Dacián így szóla a hirnökhöz: Azt tartom, már holta után sem győzöm meg; mert minél kegyetlenebbül üldözöm, annál dicsőbbé teszi öt dühöm. Miután azonban a földön nem semmisíthettem meg, rejtse őt feneketlen gyomrába a tenger, nehogy szünet nélkül pirulnunk kelljen minden emberelőit. Győzelmét legalább a tenger fogja eltitkolni. Várjátok be, mondá továbbá, az öszeziizott hullát egy bőrzsákba, tegyétek kosárba, s miután a hajósok elvitorlázva a parttól, mélyebb tenvala ; az Istent vallotta ő meg éltében, ellenét pedig legyőzte még elhunyta után is.“ 9*
