Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

128 re derítse, vagy bátorítsa. Mindenek bezárolva és bereteszelve legyenek, egyedül arra legyen gon­dotok , hogy kimultáról tudósítsatok. Késedelmet nem ismerő készséggel vivék véghez a szolgák, mit a bíró parancsolt, s az Isten állhatatos bajnokát csak­ugyan becsukák az iszonyú tömlőébe. Mihelyt azon­ban az álom győzve az őrökön, fáradt tagjaik miatt nyugalmukban elnyomá, isteni gondviselés közbejöt­tével a vértanú megdicsöitésére szolgált az, mit Da­cián legsúlyosabb halálbüntetésül szabott rá. Abör­Meii y csoda-tön éj sötétségét túl világi fény váltá föl, a lobogó széppé átvai- viaszgyertyák világa fölülhaladta a nap sugárait, le- 0Ípattant a vértanú kificamított tagjait feszítő fado­rong , és a kemény cserépfekhely jó illatu virá­gokkal fölékesített gyönyörű nyoszolyává változék, miáltal megenyhülvén az Isten rendíthetlen harcosá­nak fájdalma, örömtől eltelve, zsoltárt s dicséneket hangoztata az Istennek. A visszataszító magány an­gyalok jelenléte által fölötte kedvessé vált, kiknek fény seregétől környezve, mennyei beszélgetés és szol­gálat gyönyörét élvezé. „Légy meggyőződve, mon­dák ők, oh győzhetlen Vince, hogy Az, kinek neveért híven küzdöttél, és ki győztessé tett téged a bünte­tések kínszenvedésében, a számodra készitett koro­nát már készen tartja egekben. Légy hát biztos meg- jutalmaztatásodról, már nem sokára lerázandod a test salakját, és testületünkhöz csatlakozandol.“ Ezekután hálát adának az Istennek, és az angyali hang viszhangzó kellemes dallama messze szétterje- Az őrük de. Á. nyugalmukban háborgatott örök pedig elhaló- ványultak, s a mértékentúli ijedelemtől egészen el- hülten, nagyobb bizonyosságot igyekvőnek ma­guknak szerezni az eseményről. A zárt ajtóhoz kö­zeledének tehát, s a hornyokon betekintve láták Istennek az égi testekhez hasonló szépségtől tün­döklő szolgáit, — a sötétség miatt rémitö alvilági barlangot kimondhatlan fénytől villogni, — a csere­pek éleit különfélekép virágzani, s az Isten szent vértanúját minden bilincseitől megszabadultan zsol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom