Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
112 A kisded anyja idéztetik elő. A kisded iszonyún ki- noztatik. Az igazi ke resztén y anya példánya. Az apró — Szentek példája emlitte- tik. „Hát legyen anyja is itt — ordított Aszklepiádes Hogy maga is szemlélje gonosz nevelése gyümölcsét S gyászos eredményét ; kínlódjék roszra tanított Gyermeke bús vesztén, s keserűn epedezve zokogjon. Egy nyomorult asszony, bogy rá pazaroljuk erőnket Nem méltó ; de mit is szenvedne ha kínzani fognák, Nagy fájdalmaitól a halál gyors karja megőrzi ; Mélyebben behat a gyötrelmek tőre szivébe Ha szemlélnie kell magzatját, mint ha megölnék.“ így szólván a fiút levegőbe emelni parancslá, S durva csapásokkal gyöngéd testét a mezetlent Fölszaggatni, hogy ártatlan szűz vére patakzott, Oh van- e szikla kemény, melly nem lágyulna szeliddé E szomorú látmányon? — az érc szétomlani vágynék! A hányszor suhogott a nyaláb vágása, pirosló Nedv föstötte legott, mellyet fájdalma hevében A felütött sebhely megeredt vérkönye bocsátott ! Azt mondják, hogy a kínzóknak rémképe nehézkes Csöppökben fürdött, miket a vad munka kisajtolt, S csőrge szakáinkról a veríték árja özönlött; Főbbek , tisztviselők , valamint a szegény sokaság is Mint szomorún álltak s nem volt egy könytelen arc sem. Csak maga áll egyedül a szülő, csöndes nyugalomban, Csak neki fénylik öröm ragyogó súgára szemében ; — Vad gonoszok szívét a hit éber lelke haladja! — Égi szerelmétől, lángzó fájdalma megenyhül, És a törékeny szív érzelmét edzi szilárddá. A gyermek szomját ezalatt enyhítni könyörgött, Kínzások lángjátul emésztett lelke kívánta, Hogy szüntesse nehéz fájdalmát hűvös itallal. Távolról komor anyja borúltan nézve feléje Öt szigorú hangon szólítván feddi imigyen : „Gyáva ijedtség tán megháborgatta valódat, S a kínzás gyötrelmeinek félelme megingat ? Isten előtt másnak fogadám majd lenni szülöttem, Nem szült méhem azért, hogy megrettenj a haláltól; lm italért könyörgsz, mikor ott van a mennyei forrás, Mely soha el nem apad, s mindent, a mi él, maga öntöz, A belsőket akép , mint a külsőket, a lelket Mint testet, s örök életet oszt a belőle ivóknak. El fogsz jutni azon kútfőhöz, hogyha jelenleg Minden ohajtásid Krisztust láthatni buzognak , És ha megízlelték ajakid már egyszer : eloltja Bőven az égi ital kebled minden lobogását, Úgy hogy a túl élet többé nem szomjaz örökre; Gyermekem e kelyhet kell most kiürítned, a mellyet Bethlehemben ezer csecsemő kiüríte, feledvén
