Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

113

Zsenge kicsiny koruk a szülő teje édes izét, és

Tápláló kebelét, a fanyar poharat nem utálta,

S ím ! keserű italát menny harmata édesíté.

E ragyogó példára tekints, hogy elérjed o bátor Gyermek ! anyád egyedüli remény-csemetéje , hatalma. Isten minden időkornak nyújtotta kegyelmét,

Hogy szedhessen erény-kincset, nem von ki napot, még A csecsemők sirásinak is megígérte jutalmát.

Emlékszel, sokszor mikoron tanogattalak, és te Gyermekies dadogásokkal mellettem enyelgtél ;

Izsák példáját elmondottam , ki egyetlen Gyermeke bár atyjának, a mint meglátta a kardot S a neki szánt máglyát, szívesen ment áldozatára. Elmondottam azon nemes és emlékezetünkre Méltó nagy harcot, mellyet küzdött egy anyának Hét fia, bár még korra kicsiny, de férfi erőben : Végküzdelmük alatt maguk anyja tüzelte föl őket,

Hogy törekedjenek a kétes győzelmet elérni.

Önmaga látta szülötteinek gyász-állapotát, és Nem rettent meg erős szive, sőt örvendve tekinté:

Mint aszalá olajos testét a gyönge fiúnak Borzasztón izzó vas-edény pattogva hevében,

S mint égette tüzes lemezeknek durva nyomása.

A homlokra borúit hajakat most hátra tekerte Vad kinzója, s azonnal a bőrt lehasítja fejéről,

Hogy le nyakáig egész alakát szörnyűre rutítsa,

Erre kiált a szülő: „Szenvedd el e kínokat, Isten Gyöngykoronát fog tenni halántékodra jutalmul.“

Végre a bősz zsarnok nyelvét elvágni parancslá Egynek sz ífjakból ; a szülő igy szóla: „Elég már Ennyi dicsőség kincse nekünk, most lesz felajálva Istennek testünk legdrágább része ezennel,

A hűséges nyelv méltó, hogy ez áldozatul lön.

Az, mi a léleknek tolmácsa , a gondolatoknak Leghívebb közlője, s a mi szolgája szivünknek, Fölhozván a lezárt érzelmet néma helyéről :

Az legyen első hát a halál rém-áldozatára És a legelső díj-váltság valamennyi tagokra ;

Majd ha föláldozták híven, követendi a többi.“ így tüzelé anyjok föl a Makkabaeusokat hős Bátorságra, s a bősz ellent hétszer megalázta;

Annyi dicsőséggel koszorúzva, a mennyi szülötte. Éltemet egy szülés, hogy majd áraszsza dicsőség Szép ragyogásával, tőled függ im ! egyedül csak ;

Kérlek azért szűlőméhem hűsége-, s azon tíz Hóra, a mellyeken át éltetve viseltelek egykor,

Ha édes vala szűm nektára, ha kedves előtted

A Malika baeusoké.

8