Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
39 mondja. — Mert miket e levélben magáról és az egyiptomi vértanukról fölhoz, Décius üldözése alatt történtek; ámbár azokat Özséb vigyázatlanságból Valérián korára teszi át. Valóban Dénesnek ezen levelében említett társai ugyanazok, kiket a fönnevezett Germánhozi levelében említ, hogy vele voltak, midőn Décius alatt száműzetvén a maröo- ták által megszabadhatott. A tartalom egyéb része a levelek összehasonlításából elég világosságot nyer. Azért legyen elég itten levelének azon töredékét közölni, mellyet Özséb, történelmébe szőve (libr. 7. cap. 11.), az utókornak fontartott. Alexandriai szent Dénes Domicinshoz és Didymusliez irt levelének töredéke, azokról, mik vele, és más egyiptomi vértanukkal Décián üldözése alatt történtek. „Vértanuinkat névszerint elősorozni fölöslegesnek vélem, miután azok számtalanok és előttünk egészen ismeretlenek. Érjük be vele, ha általánosan megjegyzem, miszerint férfiak és nők, ifjak s öregek, leányok és aggnök, katonák és falusiak, ') szóval emberek, minden rang- és korból, tűz-, vas-, ostor- és más kínpróba után nyerték el az örök élet koronáját. Voltak azonban, kik azon hosszú időközben sem részesülhettek Istennek ezen kegyelmében, valamint én sem egész a mai napig. Az Isten ugyanis, ki azt mondta Isaiás látnoknál (49, 8.): A kegyelem idején meghallgattalak téged, s az üdvösség napján segélyedre voltam, részemre más alkalmasabb idöt,melly előtte tudva van,rendelt. De talán dolgainkról kérdezősködtök, s tudni akarjátok helyzetünket? Hallottátok bizonyára, hogy midőn én, Kájus, Fausztus, Péter és Pál, a százados és tanácskar parancsára a velők volt katonák- és poroszlók által megkötöztetve vitettünk, ') A görögöknél : íöuotcu : vagy is magán emberek, kik nem katonáskodnak. Sok vértanú.
