Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

32

Sírja fölötti oltár.

Krisztus Isten.

Ünnepe nevezetes.

De e kivájt hegyiireg mégis jobbára világos,

Mert a fény eljut legtova rejtekibe.

S így az is, a ki a fold színérül e sírba alászáll, Élvezi jótékony napnak ezer sugarát.

Itt nyugszik dicsöült Ipolyunknak teste; s föléje Fölszentelt oltárt lielyeze a kegyelet.

Rejtve Urunk testét Istennek ez asztala híven Őrzi az elhunyt szent vértanúnak porait,

Míg eljő az igaz Jézus bírói szavával ; — .

S római népet üdít angyalok étkeivel.

Áhítat helye ez, s buzgó ima száll ezer ajkról Innét, s a kérők elnyerik óhajukat.

Testem s lelki erőm fogytán hányszor leborultam E szent oltárnál üdvömet itt kereső ? !

Hogy a viszonlátás örömét és hö karolásod

Élvezem, oh főpap ! mindezeket csak az egy Ipoly vértanúnak köszönöm, ki hatalma szerint az Isteni Jézus előtt sóhajainkra figyel.

A kis hajlékban, melly a szent testet ölében Rejti, vakítóan csillog a tiszta ezüst.

A falakat hószín márványlapok is diszesítik,

Mellyek, mint fémből vájt tükör, olly ragyogók. Pároszi12) terménynyel noha már bemenetje diszelge, Rá pazarolta az ész még kitünőbb remekh.

Már kora szürkületen zajgó hulláma köszönti A népnek, s későn tér haza estefelé. Vallásbuzgóság ide kényteti össze Olaszhon Népeit, és több más messze vidék fajait.

A ragyogó ravatalt árasztják csóközönekkel,

S balzsamot öntve reá köny pereg arcaikon. Hogy ha az év fordul, s a napot meghozza újonnan, Mellyen az elvérzett égi honába juta : Gondolnád-e miként tódulnak nagy csapatonként, S milly fogadásokkal lépnek az Isten elé ? ! Római polgárok seregenként gyűlnek e helyre ;

Itt láthatsz fényes patricius I3) csapatot.

'*) Párosz, az aegei tenger szigete, egy a Cycladesek közöl, fehér márványnyal bővelkedik.

**) Római főnemesek.