Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
33 A fölsőbb rang14) is — mert hit lángol kebelében — Fesztelenül a nép tarka sorába vegyül. Majd meg az albánok kavarognak a tág kapu torkán, S fényesen érkezik el hosszú csoportjok ide. Mindütt élénk zaj viszhangzik az útakon: itt az Idegenek s olaszok, ott meg a hetruri nép. Összegyülekszenek itt Szamnisznak durva lakói, Kóla szülöttei is Kápua fajzatival. Mindegyik édesítői kísérve vigan megy ez útra Kettős léptekkel róni le tiszteletét. A tágas térség csak alig ad helyt a tömegnek S összeszorongva lehet eltelepednie itt. Ennyinek a temető-barlang szűk lenne bizonnyal, Jóllehet olly tágan nyitja ki torkolatát; Ámde díszes templom pompáz mellette, a mellybe Illykor a számos nép összeszorongni szokott. Eg magasába nyúló fényes fala hirdeti messze Fönségét, s hogy dús , gazdag ajándokiban. Két sorú oszlopokon nyugovó aranyos tetejével Rendíthetlenül áll, s néz az enyészet elé. Karcsii födélzetü szűk csarnokkal meg vala toldva, Melly minden részről környezi oldalait. A középén széles kapu tátong; szárnyai ennek Fölnyulnak magasan mint hegyezett loborok. Polcozatos szószék pompáz közepén fölemelve, Mellyről a főpap hinti az Ur szavait. A nép hullámit csak alig nyeli a teres egyház 15), Rekkentön tömvék népteli csarnokai. Karjai tárvák, hogy szerető kebelére ölelje Magzatit, és őket hogy fölüdítse szivén. *4) A nemeseket paizsaik különböztetek meg a köznéptől. A nemes pajzsára ugyanis elődeinek, vagy saját nevezetes tettei valának festve; a köznép pedig fehérszinü vértet használt. E megkülönböztetést, miként Pruden- cius mondja, Ipoly sírboltjához siető rómaiak mellőzték. IS) Baronius a római vértanukönyvhözi jegyzeteiben mondja, hogy ezen templom romjai még most is láthatók nem messze sz. Lőrinc hires diszegyházától. 3 A templom leírása.
