Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

31

Láttam az égbe nyúló szírieknek harmatos ormát Jó püspök! — s vérrel péttyegetett tövisit,

Azöldtüskebokort— mind hűn ecsetelte ügyes kéz—

Melly biborpirosas vérrel elöntve vagyon.

Láttam rendtelenül szétszórt testrészeket itt ott A színezett földön szerte heverni, atyám !

Ehhez járul még rögös ut, mellyen haladának Öt kővető hívek bús zokogó serege.

Nagy szomorún s hő könyzáport hullatva sietnek ök fölszedvén a szétdarabolt tetemet.

Hószinii fürtjeit ez szent kéjjel zárja szivéhez,

Majd halmozza a főt csóközönével utóbb ;

Másik bordáit, kezeit térdcsontjait és bőr- Fosztott lábszárát fűzi szivére hiven.

A véres homokot szikkasztják öltönyeikkel,

Hogy még kis harmatfcsepp se maradjon azon ;

Összenyomott szomjas szivacs is fölszívja azonnal A szent vért, melly tán szerte bokorra szökött.

Rengeteg erdőben se maradt már hátra a testből,

És igy egészen sír gyászos ölébe viszik.

Már mikoron minden szétszórt tagot összeszedének,

S teste újonnan egész lön a dicső tanúnak,

Sziklák szárítvák, utak s a fák letörölvék » Az «»szeszeS íz nem rejtőznék a süni bokrok alatt: 8zek R,,máSírhelyül ök Rómát neki, nem pedig Osztia várost b»vitetnek. Választják, melly hű keblibe rejtse porát.

Hamvvedrét a nagy sírbolt rejtette ölébe,

Melly áll Róma miveit kertjeinek töviben.

Gyenge világ terül a sírboltnak görbe, kanyargó Lejtőjén, mellyen mély fenekére jutunk ;

Mert a napsugarak túlhatva kapuk szelelöin,

Fenyőkkel csak a sír-szájban özönlenek el,

Egy darabig bátran hagyván lépdelni alá, míg Az üreget tüstént éji homály lepi el.

Itt a sírbarlang födelének résein ismét Legtisztább napfény tör fenekére alá.

Ámbár még némelly zugban ködös éj honol itt ott A föld gyomrában messze nyúló folyosón ;