Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
65 császár ki nem elégíthetvén, ez új elégtiletlenséget szüle, mellytöl izgatva a protestánsok mohón kaptak az 1670-dik összeesküvésen, s tagadhatlan, hogy lelkészeik valának az összeesküvés ágensei. Ki nem ismeri Vitnyédi pozsonyi ref. lelkész leveleit? . . . Lipót császár jókor győzött .... vae victis! ... A katholikusok sorából is sokan szédültek az örvénybe: de a protestantismus majd mindenestül. A császár használáhatalmát. A többi közt 1673-ban és 1674-ben majd háromszáz protestáns lelkészt idéztetett meg a pozsonyi törvényszék elé, hogy az összeesküvés vádja alól magokat kitmentenék. Innét a protestánsok országos ingerlettsége, itt a bibe ! Petrócy az elégtiletlenekkel s a váradi törökökkel Erdélyből kirohant a katholikusokra: Eperjesen 1672-ben megkinozák s kiüzék zárdájokból a szentferencieket ; igy bántak a homonnai jézustársasági atyákkal, ugyanaz évben kirablák a sátorallyaújhelyi pálosok zárdáját és szentegyházát. Illy körülmények között müködék Csepellényi atya a Tiszamelléken. Thrasimene tavának hosszában egykor Róma és Karthágó hadai csatázának egymással; a föld renge alattok : de a harc tartott, és a seregek a viadalom hevében nem vették észre a rengő föld lüktetéseit, a zúgó tenger foradalmát : igy viselte magát György atya is a zajongás közepett; ret- tenthetlen lélekkel fblytatá működéseit misszióállásán, mint Krisztus vitézeihez illik, a polgári zavarokkal nem törődve, a vallásiaktól el nem ijedve ; mintha minden a maga rendén volna, teljesitó mindazt, mi köréhez tartozott. Óvatosságból az elöljáróság a füzéri várbarendeléöt éji szálásra, hol napi fáradalmai porát levervén, fejét nyugalomra hajthatná : de csak egyszersem vala rá vehető, hogy az éjét, nyájától elkülö- nözve, a várban töltse. „Propter Jerusalem non quiescam, donec egrediatur ut splendor Iustus eius, et Salvator eius, ut lampas accendatur ez vala iránynézete. Örökmindig arra kéré Istenét, engedné öt az ö dicsőségére s az emberség üdvözlésére élni és halni : azért elhagyhatá-e csak egy percre is a rája bízott nyájat a nélkül, hogy magával ellenkezésbe ne jött volna? A világ fiai az éjét nem ismerik iparuk határkövének: azért a mi Györgyünk sem tartá illőnek a szent ügy vezetésében ezeknél alább állani, legkivált, midőn jobb- rabalra szép nyereség lebegett szemei előtt; igy vivé oda a
