Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
66 dolgot, hogy két éves munkálódása által hét falvat vezérele vissza Kálvin tévösvényéröl az igaz útra. De épen e szép siker terűié még apostoli működése legszebb babérát, a vértanúi koszorút. A tévely atyja irigy szemmel nézé a pálos atya hóditásait; fólfolfora benne a boszuállás szándéka, és mig egy részről módokat kerese a hódítás meggátlására, más részről véres tervet forgata agyában. „Leütöm a pásztort és elszélednek a nyáj juhai,“ végre ezt választá eszközül, és 1674-diki Húsvéthétfőn böjtmás hava 26-án, midőn a katholikusok sokkal örvendetesebb dolgokkal valának elfoglalva, semmint üldöztetéssel, rendetlen pórcsoport vévé körül a fiizéri lelkészlakot, melly György atyát, a neki félelmes hithirdetőt, megkötözve magával hurcolá. Ekkor állt be a tüzpróba ideje. Az isteni gondviselés, miután György kérése első részét: dicsőségéért élni, teljesi- té, elérkezettnek látá az alkalmat a kérés másik részét is teljesitni : dicsőségéért halni, csakhogy ezt a szenvedés kemencéjének kelle megelőzni. Hatvan napi fogsága alatt folyton ki lévén téve az eretnekek ádáz indulatainak, különféle kinzatást kellett kiállnia. Többször kényszerittetett meztelen lábbal a Tiszapart törhegyes nádtarlóján járni-kelni; sőt szüztiszta lelke legnagyobb gyötrelmére, ruháitól teljesen megfosztva, megkötözve a tiszaparti nádasba vettetett, hogy teste a böglyök , darázsok, szúnyogok fulánkjainak martalékává legyen: de itt csodálatosan fájdalom nélkül megöriz- tetett; a rovarok nemis közeledének hozzá, jóllehet különben csakúgy hemzsegnek azon ingoványos partokon, mit látván kinzói, elismerék ugyan az esemény rendkivüliségét, de okulás helyett amaz istentelen rágalomhoz fordultak : „Talán bizon ördöggel van dolgunk !“ Máskor dohányt vágtak a hitbajnok meztelen hátán : de csodálatos, hogy, a cinkosok saját vallomása szerint, csak egyetlen vércsep sem fakada a bevagdosott testből. Ezzel semmiresem menvén, hogy a rendithetlen lélek bátorságát megtörjék, kegyetlenebb zaklatásokról gondolkozának; mivel pedig a nyomozásukra kiküldött katonaság előtt bujdosni kényszerültek , Györgyöt málhával megterhelve, mint valami teherhordó barmot, különféle kacérkodás között magok előtt hajták, miközben a gyalázatosak többször, mintegy paripára, nya
