Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
64 az Ur szellőjébe, kikről Róma s az egész világ tudja, milly sikerrel munkálkodának, hány Luther és Kálvin hibájára eltévedt juhocskát hozának vissza Krisztus aklába, hány szakadárt birának az egyesülésre, hány szentegyházat szer- zének vissza a római anyaszentegyháznak az eretnek ravaszság által megfertöztettek közöl, milly veszedelmeket, börtönöket, bilincseket állának ki, hogy lelkeket nyerjenek.“ Könnyen fölfoghatjuk, milly terhes és egyszersmind félelmes állapota vala illy misszióatyának ; a rája bizott nyáj között ö pótolá a lelkészt, hitelemzőt, vallásszolgát, iskolai tani- tót, és ezt nem egykét helyen, hanem a kiáltó paphiány miatt egész kerületben : e nagy téren fáradságot, félelmet nem ismerve a versengő hitfelekezetek között helységről helységre kelle járnia, hogy szétszórt híveinek az Isten igéjét hirdesse. Csepellényi atya Füzérre küldetett, Kassa e forrongó örvény szomszédságába; öt azonban a veszedelem közelsége épen nem rettente meg, sőt inkább ösztönül szolgála neki arra, hogy mennél nagyobb hévvel és lankadatlansággal dolgozzék a gátok fölépítésében és szilárdításában, mellyek akadályul szolgálandottak a szomszédban nyugtalankodó s ne talán medrén fölülemelkedö elem rohamának ; társában az elveszett juhok fölkeresésére vele induló jó pásztorban helyezve egész bizodalmát, bátran jelent meg az ellenfelek sereg- leteiben; s ámbár a zárdában, ha mindennek báratja volt, de a vitatkozásnak sohasem : itt helyén találta okos személyekkel a vallásiam vitákat is, mellyeket szigorlatos ava- tottsága, de különösen lekötelező szelídsége következtében rendesen győzelemmel fejeze be. Vajha örökre fátyol fedhetné a XVII. század 7 és 8-dik évtizedét! Az emlitett országnagyok jobbágyaik nagy részét is magokkal vonván a kath. egyházba, a protestánsoktól ittott visszafoglalák a katholikusok ősi szentegyházait: ezekért izetlenkedések adák elő magokat az országgyűléseken, súrlódások, különösen a Tisza melléken, hol a reformátusoknak igen nehezen esett az ifjú Rákocy Ferenc megtérése 1660-ban, s igy elvesztése a gyámolynak, pénzbeli s egyéb tetemes adakozásoknak, mellyek ezen titannevü családból számokra bőven ömledezének, ezért heves mozgásba jőve a Tiszamellék; a jogtalan s túlcsigázott követelményeket a
