Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
II.
38 mellyet megad az Ur, mint igaz bird...“ (II. Tim. 4, 7.8). Sőt fölsohajthatának mesterükkel Jézus Krisztussal az Atyához : „Én téged dicsőítettelek a földön, a munkát elvégezvén, mellyet rám bizál, hogy megcselekedjem ; megjelentéin a te nevedet az embereknek, kiket e világból nekem adál.“ (János 17, 46.) De az alázatoslelkü férfiaktól távol vala illy gondolat; sót ellenkezőleg szégyen s fájdalom töltá el szivüket, hogy a jóságos Üdvözítőt, kinek igazságos itélöszéke előtt megjelenendök valának, valaha vétkekkel megbántották , s benső töredelemre gerjedve tevék meg egymásnak a szent vallomást egész éltök tényétről. Eperjesi István a kápolna gondnoka, a mennyire a féltékeny öröktől oda férhetett, éber figyelemmel kiséré hőn szeretett atyái végső tényeit; ez látta őket egymásnak meggyónni, s azután egymás mellé, jóllehet az éhségtől erejükből kifosztva, térdre borulni s átszellemült áhitattal imádkozni; látta, miként lelkesiték kölcsönösen egymást, s merülének el a túlvilági gyönyörök szemlélésébe. így leié őket szent Mihály hava 6-dikának éjjé, melly kivégeztetésükre határoztatott el. Éj közepén Kassán egy csapat csőcselék vonul a jézustársasági atyák laka felé ; közökben lobogó fáklyák, mely- lyek véres fényénél a durva szabású arcok elárulák a sötét terveket, ha méreglehelö ajkaik zárva maradnának is. Ezek Alvincy s Reiner kiválasztott, tapasztalt cinkosai, vezérelvék Rákocy követeitől mint éhes farkasok a gyenge bárányokra , küldvék, hogy ezek csábitnák, vallatnák, kérdéseikkel faggatnák a lefogott hitvallókat, amazok pedig, hogy a bakók szerepét töltenék be dacolás esetében. A kisded lak két szűk teremből álla; elsőben a két atya, a hátulsóban a kanonok térdele imába merülve, midőn a magán lak környékét ijesztő fáklyavilág fényesíté meg, s egyéb szitkozó- dás között e szavak : „meg kell halniuk, mert pápisták !“ rázák föl a csendet, mig belül az ajtón tett ütések zuhogása riasztá föl az imába merült hitvallókat. István atya rendületlen lélekkel sietett a retesz föltolására, és késedelem nélkül föl- tárá elüttök az ajtót : de fáradsága fejében a csoport szilaj vezére vas buzogányával úgy mellbe sujtá, hogy azonnal aléltan rogyott a földre, társai közöl igy ö lévén szerencsés az első ütéseket szenvedni Krisztusért; ezután több ököl s
