Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
II.
39 buzogányütés után megfosztaték ruháitól, kezei s lábai ösz- szehnrkoltatának, s mit szégyenpir nélkül ki sem Írhatunk , a gyalázatos orgyilkosok által mindenelött a sziizlel- kü atya szemérme vágatott ki. Egy része a csőcseléknek ismételt ütések között ugyanezt miveié Menyhért atyával. Az arcátlanok ill}7 természetsértö módon márták először kezeiket az ártatlan vérbe ! Ezalatt Rákocy küldöttei vallatásaikkal faggaták a kanonokai, szemére hányák : miért nem ért egyet velők a haza javára, és miért dolgozik ellenük? Erre Körösi: „A jó Isten mentsen meg, — válaszola ünnepélyes hangon , —• hogy azok ellen szegezzem magamat, kik a haza javára működnek, sőt épen azokkal egyetértek és kezet fogok.“ így a kanonok: ezt azonban István atya, ki azalatt az első teremben kirioztaték, úgy érté, mintha ö a kínoktól visz- szariadván, a csábítók cselszövényeinek áldozatul esett volna: azért még föllobogván benne a lelkek üdve iránti szeretet lángja, kicsapott belőle: „Távol legyen tőled, Körösi Uram, — kiáltaíol, —• hogy ezekkel egyetérts; távol legyen, hogy elhagyván Krisztus zászlóit, a rövid és múlandó élet kedvéért, az ellen táborába szökjél át.“ Mire Körösi sejtvén István atya aggodalmát, megnyugtatá öt: „Ne félj, — monda, — Atya! én elhatároztam magamat a katholika igazságban meghalni; csak azt mondám, hogy kész vagyok azokkal egyetérteni és kezet fogni, kik a haza javára dolgoznak !“ E kölcsönös lelkesítés szavai csak magasabbra szították a ba- kők diihösségét, a mint is azonnal meg'rohanák István atyát, s fáklyáikat erősen testéhez szorítva, szünetlen ütlegek között , oldalait égetni kezdék. De a kanonok irányában is a hős válasz után szavakról kínzásra térének át; megfoszták öt minden ruhájától, megkötözék kezénél, lábánál fogva, mindenelött megsebesiték szemérmén, azután a fáklyák lángjait szoríták testéhez, mikkel hogy minden oldalról hozzá férhessenek, összeguzsolt kezeinél fogva a terem padlógerendájára huzák föl, és e szabadon függő helyzetben bárd- jaikkal annyira összeroncsolák, hogy busa oldalairól lefosz- ladozék , s megpörkölt bordáin át benseje is meglátszék. Ez nem volt elég. Alvincy iskolájában a poroszlók többet is tanultak: a tűz meg nem emésztette tagokat, mint az ujjakat, a löesövek gépébe kova helyett beszorítva, darabokká ron-
