Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
I.
11 János atya Váradon át, hol a katholikusoktól érzékeny örömmel fogadtaték , Kolosvárrá jővén, itt Dávidfy, a socin háromságtagadók fögondnoka székhelyén, mintegy égből szállott angyal iidvözölteték a katholikusoktól; a hű nép kezét , lábát, ruháit, ki mit kaphatott, csókolá, s könytelt szemekkel panaszolá el hitdolgábani súlyos helyzetét, s lelki vigaszbani fogyatkozását : de most nem volt tanácsos itt sokáig mulatnia; mert Kolosvárott csak beteglátogatás, gyóntatás , keresztelés s temetés végett vala szabad megjelenni a kath. papoknak , s ezek végrehajtása után, más isteni tiszteletet ott nem végezhetvén, azonnal ki kellett takarodniok az árián városból; azért János atya is idöelötti buzgalommal nem akarván a jövőt megrontani, Fejérvárrá sietett a fejedelemhez , ki őt Zsigmond fia nevelőjévé választá s mindenkorra udvarában tartóztatá le. Az érintett vallási zűrzavarban Erdély határai között annyira megfogyott a kath. szentegyházak száma, hogy Fe- jérvárott a fejedelem sem birt egyéb szenthelylyel, mint házi kápolnájával; ez lön most János atya működési tere, mely- lyen a szent igét vala hangoztatandó, s az isteni tisztelet vigaszát csepegtetendő a szivekbe: de előbb hallgatóit kelle szaporitnia. Ezt ö a jezsuiták sajátságos okosságával és ret- tenthetlenségével kezdé és folytatá. „Csak azon nap, — olvassuk Kristóf fejedelemnek öcséhez a lengyel királyhoz irt levelében, — midőn e levelet irom, Leleszy negyven socinistát keresztele.“ Mondhatni, hogy az általa vetett mag százas termést hozott; mert Fejérvárrá érkeztekor hat lélekből állott hallgatósága, ennyi lévén a székváros katholikus lakóinak száma, míg 16 év múlva a város nagyobb részét akath.valderék Báthorytestvér által hivatva; de ez időtől fogva a Rendek folytonosan sürgették kiüzetésöket, mi 1607-ben meg is történt, de a becsületes Rákocy Zsigmond fejedelem okiratilag kijelenté, hogy a jézsuiták semmi bűn, egyedül a kath. rendek kisebbségben maradása matt küldettek ki; 1615-ben Bethlen Gábor eleinte alattomban világi rúnában vivé őket vissza mint nagy tudós férfiakat; de 1653-ban I. Rákocy György által ismét kiutasíttattak ; végre 46 évi száműzetés után 1698-ban Erdélyben megint találkozunk jézustársasági szerzetházzal, mellyet Kollonich áldornagy és Apor István pártfogolása létesített. Rákocy Zsigmond, e kálvinista fejedelemnek fondicsért okiratát egész terjedelmében közli Pázmány Kalauza 269-dik lapján 19 *
