Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Magyarföldi pálmaágak
4 véréi nem anyagiak, hanem Isten hatalma, ez űz, mivel erődöket ront le, terveket semmisít meg, az isteni tudományon fölültolakodó minden magasságot lealáz, minden elmét fogolylyá tesz Krisztus szolgálatára; igy testben járván, a test szerint sohasem hadakozék 3), de igen az ostromlók durva erőszakhoz nyúltak...... A csatazaj a történetet minden léptén kiséré, s habár az ütközet igen egyenetlen erővel folytattatok : az egyház hitvédei hátrálni nem tudának, sőt inkább, mivel öt hőn szerették, érette véröket, éltöket áldozák. — Nemcsak az első három század pogány férfiai használának erőszakot, legjobb fiai vérével özönölvén körül az édes anyát: de illy fegyverekhez fordulni semmi korban nem vonakodának az eretnekek sem: az eretnek vandalok Afrikában, Mohamed Ázsiában, az albi- gaiak, husziták Európában, rajongásukban mind acéllal kisérték meg terjeszteni tévtanaikat. Eldődeik jelleméhez hivek maradtak a XVI. század álapostalainak, Luthernek és Kálvinnak követői is: Németországban élénk emlékezetben marad a parasztlázadás, a harmincéves háború ; Angolországban VIII. Henrik s leánya Erzsébet bánásmódja; hazánkat illetőleg: valahányszor a történet lapjait forgatjuk, fájdalmas sajnálkozás tölti el keblünket, olvasván Bocskay, Bethlen, Rá- kocy erdélyi fejedelmek tényeit, smindegyikét vallási zendülés élén durva erőszakkal látván a katholikusokra törni. Mint a kath. egyház fiai kéjelgve tekintünk ugyan vissza a múlt időre, mellynek folytán a tolongva fenyegető hullámok nem maradtak el, és mégis rendithetlenül áll a sziklaalap: de itt, mint e nemzet gyermekei, fájdalmas sajnálkozással telünkéi. Testvéri kezek által testvéri vér ontatott, azért, mert a pro- testantismusnak vallásszabadság, egyházi javak, kath. szentegyházak, kiváltságok, előnyök kellének; ontatott ollyanoké, kik az ostromlott egyházhoz törhetlen hűséggel ragaszkodá- nak . . . Vértanúink sora továbbra fűződött. Nemzetünk e hitbajnokai felkeresésére indultunk mi ki, s midőn tavai kezdett kutatásainkat folytattuk ; a pálmaágak egész erdejére bukkantunk, mellyböl jelenleg 3) Sz. Pál Kor. II. 10, 4-6.
