Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Magyarföldi pálmaágak
5 a kimagasló kilenc pálmát fűztük kötegbe olvasó közönségünk számára. A tavali füzetben részint szent, részint boldog vértanuk küzdelmeit foglaltuk: ebben a hátralévő, vértanukká még nem nevezett, bitbajnokok erényeit ecseteltük; tavai — kettőt kivéve — pogány fegyverek alatt elhullott hősöket tüntettünk föl: ez évben magyar kezek által kivégzett Istenszolgáit mutatunk be. Ittott a kedélyek zajlódásának indokolására bővebb korrajzzal kellett volna kisérnünk képeinket: de mi, részint erőnk gyengeségét nem feledve, fő tárgyunktól nem igen ereszkedtünk mellékösvényekre, részint szemeink előtt tartók Hoványink korelvét: „nem szándékom valakit ingerelni; a mire tudom, sem az egyháznak, sem a fejedelemnek és hazának nincs szüksége. Pedig én egyiknek úgy mint a másiknak örök hive maradok“ 4). Bármilly hiányos történeti képeink töredezett tükrei annak, mit föntebb kifejtettünk, annak: hogy ősi egyházunk sziklaalapján, melly napjainkban új meg új jeleit adja ren- dithetlenségének, már óriás hullámok törtek meg ; hogy a lefolyt idők évkönyveiben előre följegyezve, biztosítva találjuk minden bajainknak kedvező kimenetelét; hogy, a po- gányok után az eretnekek is elenyészvén, ősi egyházunk,, jóllehet folyton frisebb és frisebb pálmaágakkal kezében , a golgothai véres áldozattal kezdődve a világ végéig: tartand; hogy Diepenbrock szerint: „a viharoknak körűié tomboló rohamától illetetlenül, csöndesen ég a titkos lámpa most is a szentély belsejében, s merészen nyúlnak föl a torony ormai az ég victor kékjébe“ 5). 4) Hoványi: Újabb levelezések. I. Előszava. s) Diepenbrock’s Hirtenbrief 1845.
