Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
246 apostolok fejedelmének könyvtárából, a hetediket pedig sz. Cicelle tyberisentúli zárdájából kaptam. Ez utolsót, melly a többiek között régiség- és hitelességre nézve legkitűnőbb, s melly Baróniusnál, az egyháztörténelem ama hires újjá alakítójánál is előfordul , leginkább használtam. A többiekböl pedig igen keveset adtam ehhez, annál kevesbet változtattam benne, s ezen működésemben is az itélötehet- ségnek engedtem inkább nagyobb tért, mint érzelemnek, miután mindenkori meggyőződésem az, hogy ezen tudományt lelkiismeretesen kell tárgyalni. Szabályul és zsinórmértékül Adó kivonatait használtam, de mindenek közt leginkább az emlékiratok ama régi görög példányát, melly a Vatikánban van. Mindezek a latin adatokkal olly szorosan megegyeznek, miszerint nem merem állítani : valljon a görögök meritvék-e a latinokból vagy ellenkezőleg ezek amazokból? mert mindkét állítás támogatható érvekkel. Bármint legyen is a dolog, annyi bizonyos, hogy Simon mester és főkorlátnok, ki Metaphraszt- nak hivatik, már 700 s néhány év előtt használta azokat; s ezt senkisem vonhatja kétségbe, ki ennek értelmezését azon iratokkal egybeveti. Néhány szó szent Bonifác szenvedésének görög szövegéről, mellyeket Bigőt Imre kiadása élőbeszédéből veszünk. Római Bonifác szenvedésének görög szövegét közrebocsátottam, hogy magad itélhesd meg: valljon a görög iratok eredtek-e a latinokból, vagy ellenkezőleg ezek amazokból, melly kérdést Holstein Lukács kétségben hagyta, ki az által, hogy csak a latin szöveget hozta napvilágra, nem nyújtott elég anyagot olvasói ítéletének. En, ki a régi latin fordításokat kedvelem s tanulmányozom, úgy azonban, hogy azokat előbb a görögökkel összevetem, fölkértem a tudós és nekem igen kedves Falkonier Öktávot, hogy azon görög szöveget, mellyröl Holstein élőbeszédében említést tesz , nekem leíratni
