Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
241 mányozták, s parancsuk következtében a kereszténység vad diihösséggel üldöztetnék, hogy igy a kath. vallás a pogány törvények súlya alatt semmisülne meg. Gallia elnökéhez intézett levelökben szorosan meghagyták, hogy Jupiter s Apolló, nemannyira istenek, mint ördögök szobrai iránt mindenki isteni tisztelettel viseltessék ; azon megjegyzéssel, hogy a kik azokat pogány szertartással tisztelik, vagy pedig nekik áldozandnak, tudják meg, miszerint ezáltal nyilvános megjutalmazásra érdemesitették magukat, hogy igy az emberi ész a kivánság tőre által csábit - tassék a vétek elkövetésére, s hogy ajándékok által vesztegettessék meg az, kit okokkal nem lehet meggyőzni. Azok ellen pedig, kik magukat állhatatosan keresztényeknek vallják, a halálos büntetést rendelték kimondatni, hogy igy ismét a rémület csábítaná el a hivöket az igaz útról. II. Nantesben ez időtájban bizonyos Donacián A kérész- nevű ifjú élt, ki nemes volt származására, de még üot„"cyián nemesebb égő hitére nézve, ki a nyugtalan ifjúkor kicsapongó kedélyét a jókori érettség zabolája által fékezé. Ez attól tartván, nehogy a lelki gonoszság örvényébe sodortatva lebukjék, az isteni félelem vezércsillagát követte, melly is öt mindig szerencsésen kalauzolta ; megutálván a bálványokat, ezek karjaiból a kath. hit malasztos ölébe futott, s miután a sz. keresztség habjai által lemosatva a keresztény titkokba beavattatott, az isteni tudománynyal eléggé fölfegyverkezetten bátor hősként minden félelem nélkül szállt a síkra, s fönnen harsog- tatta Krisztus győzelmét a nép között, nem akarván a reá bizott talentomokat elhanyagoltan földbe ásni, nehogy e kincs eltemetésének vétke miatt vádol- tassék ; miért is jó földművesként gondosan igyekezett a szent hit magvait a pogány keblekbe el- Donacián hintegetni. A nyájas ajak kellemes szava először is laciátTmeg a még bálványoknak hódoló Rogacián fivére keblé- ” téríti, ben talált viszhangra ; ki azután sietve fölkereste korra fiatalabb, de a vallásban öregebb fivérét 16
