Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

kérve öt, hogy a sz. keresztség kegyelmében még mielőtt az üldözés szenvedései kezdetüket vennék, részeltetné, nehogy emez örvendetes küzdelem öt még mint pogányt, vagy hitujoncot érje, mivel ö testvérével mind a kinokban, mind a dicsőségben osztozni akar. Hogy pedig azonnal föl nem veheté a sz. kereszt- séget, oka volt az üldözés hírére megszökött áldo- zár, kinek e tisztséget végeznie kellendett; de mit a folyam nem adhatott, azt bőségesen kiontott vére pótolá. a k.n testvér III. Ez alatt a pogány néptömeg kedvezése bevAdoitatik. mellett Nantes városát is meglátogatta kinzó eszközeivel az üldöző, ki is a küriillevő polgárok egyike által imigy szólittaték meg : „Bírák legkegyesbje ! épen jókor érkezel visszatérítendő az istenek tiszteletére azokat, kik ugy látszik a zsidóktól fólfeszi- tett után tévelyegnek. Tudd meg, hogy Donacián is követője tanításának ; vele keilend tehát legelőször is éreztetned szigorodat, ki nemcsak hogy maga elhagyd az istenek tiszteletét, hanem hiú beszédével testvérét is elámitá annyira, hogy most Jupitert s Apollót, kiket a gyözhetlen császárok tisztelnek, s az egész világot imádásukra bírják, mindketten makacsul megvetni merészelték, s ez által isteneink az nj vallás behozatala óta tiszteltctésök polcáról levettettek. Szavaim igazságáról, ha akarod, vallatás által meggyőződhetek“ Az elnök ezekre fájdalomtól áthatottál) a sz. férfiút maga elé hozatni parancsold, kit illy szavakkal kezdett vallatni: „Donacián! felőled azon hir szállong, hogy te Jupitert s Apollót, kik nekünk életet adtak, s azt növekedésünk alatt máig megőrizték , hogy — mondom — nemcsak makacsul vonakodol imádni, hanem még káromlás és szitkok által is gyalázod őket azt hi- resztelve, hogy a népet liiu okoskodásid által fogod üdvözíteni : csak a megfeszített halálában Ingyenek.“ Donacián erre igy válaszolt : „Akaratlan iga- Donai iáti zat szóltál, mert, leghöbb óhajtásom s törekvésem vallomása, mindazokat, kik tévelyegnek, Annak tiszteletére téríteni, kinek egyedül köteles e nagy mindenség szol242