Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
187 Merre rohansz nyomorult, vagy kit vészsz célba nyiladdal ? Tán véled, hogy az Istennek jó híve csak egy van, Vagy ha a test elhalt, vele Gondviselés erejét is Megtörted, melly e mindent áthatja, s tenéked Is maga adta, hogy élj, és méltatlant maga ápol ; Mellytöl függ egyedül : győzzön- vagy veszszen-e bárki, Melly által csak egy is tehetösb más számtalanoknál ? Kit vallás vértez, nem retteg a fegyvererötöl, S bátran megveti azt, kit Krisztus szent heve nem gyújt» Födje acél bár öt, diadalmaskodva hitében, Melly neki jobb s örök éltet igér a testi halálért, S a győztes lelket, ha a test elhullt, magas égbe Fölviszi Isten elé örömére a mennyeieknek ! Mit fogsz nyerni tehát te pokol-hatalom ! ha dühödben A jámbor Bódogra rohansz ? Istenben a lelke Gyözhetlen. S tudd meg : szemközt nem az emberi gyönge Természet, hanem ég Ura fog veled állni; az Isten Az, kire törsz ősrégi kigyó ! mérgednek ezennel Ellentáll jámbor szolgáiban 0 maga Krisztus; Híve elestével letiporván láncra fiizend 0 Majd, s a halállal fog diadalmaskodni halálon. De a vérengző sziveket nem hagyja nyugodni Ördögi szomj, s hogy a szent vérét gyilkolva kiontsák , Sürgeti nyervén igy vétkök győzelmi babérját. S most, miután szentségteleniil pusztíta dühök már Nólában, s a kivont kardok vértől pirosultak : Bódog után esnek s keresik, kit tisztel a város. Nem szalad ö, forró sóhajjal az égre tekintvén Csöndesen edzi szivét inkább a harcra imával, S rettenthetlenül áll mint pásztor nyája körében, Krisztusnak példája szerint kész halni a nyájért. Bódog kerestetik.
