Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
163 körül sürgött páratlan anyja, ki szilárd hitén kívül, melylyel az ősatyákat közelité meg méltó utódukként, az által is Abrahám sarjának nyilvánítá magát, hogy nemcsak kész volt saját fiát áldozatul adni, hanem mi több, fájlalta, hogy fia vértanusága ekkép elhalasztatott. Oh te vallásilag ajtatos anya! Te a régi példák közt tiszteletre méltó anya! Oh te valóban machabaei anya! ki noha nem birsz annyi gyermekkel, mindamellett ezen egy fiadban is egész anyai szeretetedet ajánlád föl az Urnák. — Flavián dicsérvén anyjának lelkiiletét, kéri öt, miszerint a vértanuság elhalasztását koránse fájlalja: „Tudod — úgymond ö — szeretett jó anyjám! mint vágyódtam mindig gyakori hitem megvallása által a vértanúi halálra eljutni és láncokkal terheltetni ; süt gyakran elhalasztatni is óhajtottam kivégeztetésemet. Ha tehát most az történik velem, mit óhajtottam, örülnünk kell inkább, semmint szo- morkodnunk. XVII. Midőn a börtön ajtajához értek, sokkal nehezebben és hosszasb fáradság után látszott az jelenleg fölnyilni, mint egyébkor, ellentállván maguk a kapuk őrei is (cataractarii) ; l2) mintha csak valami szellemi hatalom akadályozta volna annak felnyitását, mintegy nem méltónak jelentve ki, hogy a börtön mocska szennyezze be azt, kinek az Atya mennyekben készít lakhelyet. Minthogy azonban a Gondviselésnek voltak okai vértanúi dicsőségét ez Ízben elhalasztani, a mennynek s Istennek ez emberét a börtön — habár önkénytelenül — mégis befogadta. Milly érzés fogta itt el öt azon két nap alatt, milly remény, milly bizalom táplálta légyen az Isten vértanúját, midőn saját vágyát s barátainak kérelmét fontolgatá, midőn jövő szenvedésére gondola? elmondom, a mit tudok. A harmadik napot nem annyira halála, mint inkább föltámadása '*) Lásd Perpétua és Felicitás emlékirataiban a 20-ik szám alatti jegyzetet. (1. köt. 208. 1.) Börtönbe vettetik. n *
