Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
158 mit kérünk; mert Ö igére s mondd: „Ha ketten közöletek egy értelemben leendenek e földön, minden , valamit kérendenek, megadatik nekik az én Atyámtól.“ Nem nyerhetjük el az örök életet, sem Krisztussal, ki örök életet és mennyet Ígért, nem uralkodhatunk, ha azt nem teljesítjük, mit ö parancsolt ; hogy pedig csak azok nyerik el Isten örökségét , kik testvéreikkel békében élnek, maga az Máté 18,19.Ur kijelenté mondván: „Boldogok a békeségesek, mert Isten fiainak hivattatnak.“ Ezt az apostol igy értelmezi: „Legyünk Isten fiai, —úgymond — ha pedig fiai, tehát örökösi is, az Istennek ugyan Rom. 8,17. örökösi, Krisztusnak pedig örökös társai : ha tudniillik vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt megdicsöittessünk.“ Ha örökös nem lehet más, mint a fiú, fiú pedig nem más, mint a ki béketürü : Isten örökösévé nem lehet, ki Isten békéjét megrontja. Es ezt nem úgy mondjuk, mintha erre intve volnánk, hanem figyelmeztetni akarunk, nehogy az Istent megbántsuk. XI. Miután Montán Juliánnal néhányszor vitatkozott volna azon asszony fölött, ki községünkbe befészkelé magát, ámbár egyességben nem élt velünk, végre összekoceantak, minek következtében Montán folytonos idegenkedés- és egyenetlenségben élt Juliánnal. Ekkor Montán e következő látványt nyeré: „Úgy látszék — mondd ö — mintha századosok jöttek volna hozzánk, kik hosszú utón végetlen mezöségre vezettek bennünket, itt Cyprián és Leucius lu) jöttek elünkbe. Azután egy hófehér helyre értünk, hol ruháink egészen fehérekké lettek, testünk átváltozott, s még ruháinknál is fehérebb és átlátszó lett olly annyira, hogy ,0) jSzúrius és Barónius oldaljcgyzcteikben Lúciust írtak. 0 kétségen kívül az, ki többedmagával száműzetvén, Cypriánhoz azon levelet irá, melly Cyprián levelei közt az oxfordi kiadásban 78-ik Pámelében 79-dik, hol azt mondja: hogy Cyprián a vértanúi koronát mind neki, mind másoknak megjövendölte.
