Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

159

szivünk belsejét láthatók. Keblembe tekintek tehát és szennyfoltot vevék rajta észre. Ekkor úgy tet- szék, mintha álomból ébredtem volna föl, és ime elömbe jön Lucián, kinek elmondám látványomat, s igy szóltam hozzá: Tudod-e hogy e szennyfolt nem más, mint hogy nem békültem ki mindjárt Juliánnal? Erre föleszméltem.“ Azért kedves testvérek! tartsuk fön az egyességet, és békét; egy lélek legyen bennünk mindenkor. Iparkodjunk már itt ollyanok lenni, minők az égben leendőnk. Ha óhajtjuk az igazaknak Ígért jutalmakat, ha rettegünk a gonoszakra előre kimondott büntetésektől, ha Krisztussal lenni, s vele uralkodni akarunk, úgy azokat tegyük, mik Krisztushoz, s az ö országába vezetnek. Kívánjuk, hogy jó egészségben éljetek.

XII. Ezeket mindnyájan egyetemben Írták a ^“jeleve-" börtönből. Minthogy azonban kívánatos, hogy a léheit- boldog vértanuk minden egyes cselekedete teljes értekezésben kimeritöleg legyen megírva; ők pedig magukról már csak szerénységből is igen keveset jegyzettek föl; de továbbá Flavián is külön meghagyánekünk, hogy azt, mi levelökböl hiányoznék , egészítsük ki : e körülmények közt kénysze- ritve láttuk magunkat a többit hozzácsatolni. —

Miután már több hónapon át éhen és szomjan szenvedtek a börtönben, végre az elnök parancsára kivezették őket s itélöszéke elé állították. Miután itt hitüket mindnyájan örömteljes szavakban bátran és dicsőén megváltották, Flavián is megvallá, hogy ö szerpap, mire barátai test- és vérszerinti rendetlen szereteteknél fogva miatta aggódni kezdettek ; s el is hitették az illetőkkel, hogy ö nem szerpap ; s igy mig a többire, úgymint: Lúcius-, Montán-, Ju- jübM ellen* lián- és Viktorikra kimondatott az Ítélet, Flaviánt Ítéletet hoz- ismét elzárták. Noha most elegendő oka volt a nak, Flavian»

o # pedigelzarszomorkodásra, hogy t. i. illyetén az ő jó bajtár- júk. saitól elszakittatott; mindazonáltal hite, és bizalma által lelkesittetve meggyőződött, miszerint az tör-