Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Általános bevezetés a vértanui emlékiratokba. Első szakasz
13 mü átolvasásából megtudható, mennyire voltak nekem is segélyemre munkámban. — Továbbá a belgiumi kézirat tartalomjegyzékében, mely- lyet Sándor II—ik kötetének 158-ik lapján Liliében 1643-án adott ki Miraeus Aubert könyvtárából elősorolt egyéb kéziratok közt egy e cim alatt fordul elő: Nicolaus Belfortius Canonicus Regularis sancti Johannis Suessionensis concinnavit Supplementum Surianum de probatis Sanctorum historiis ex mss. codd. Franciáé et Belgii, in Folio. 9. Az azokban előforduló nehézségek. Azonban az annyi gyűjteményben s kiadásban megjelent vértanúi emlékiratok mennél többször Írattak le vagy nyomattak ki: annál kevesebb hitelességüekké váltak; mert sokan a gyűjtök közöl különféle toldalékokkal rontották meg azokat; mások sokat, mi nekik nem tettszett, kihagytak, vagy pedig az irmodor csinosbitására az ősi himezés nélküli irályt — mellynél misem tartathatik szentebbnek a sz. hajdan- kor emlékeiben — eltorzítni merészeltek. A kik pedig ezen régi maradványokat úgy törekedtek kiadni, mint a kéziratokban találták, mivel a vértanuk, és hitvallók kétes vagy épen hamis cselekedeteit a hitelesekkel egyaránt gyűjtők össze, művök több, szerfölötti vastagságú kötetre terjedett; s még is csak igen kevés emlékiratot adtak ki, sőt ezeket is hamis, vagy legalább kétes eseményekkel annyira vegyítve, hogy jártas egyének is csak nagy bajjal képesek megkülönböztetést tenni. 10. Ezen uj gyűjtemény eredete, és milly módon haladt a szerző. A szent régiségek kedvelői fájlalák, hogy illy becses s szent maradványok tekintélye a későbbi Írók hanyagsága miatt annyira csökkent, hogy az egyházban már majdnem haszonvehetetlenekké lőnek. „Oh milly szégyen ránk keresztényekre nézve — mond Vives Lajos, de causis corruptarum artium libro 2. — hogy szenteink legjelesebb tettei hi- vebben s pontosabban nem jegyeztettek föl ennyi erénynek részint ismeretére, részint pedig utánzására! — Sőt a dolog már annyira ment, hogy némelly eretnek azt merő állítani, hogy az egyháznak kevés vértanúja van; sokaságuk ellenben hiteles s alapos érvekkel be sem bizonyítható, miután a nép kezén forgó vértanúi emlékiratok többnyire pórias mesék, és leginkább szerzetesek koholmányai gyanánt tekintendők. E végett érdemesnek találtam a vértanúi hiteles emlékiratokat a hamisaktól, vagy kétesektől elkülönüzve, egy kötetbe összeszedni. Ezt ohajták mindazon tudományos és ájtatos férfiak is, kik e munka szerkesztésére buzdítottak s minden részemröli mentegetés, késedelem, vagy ellenkezés elhárítására saját segélyök ajánlásával bátorítottak. Miért ha bár csekélységem érzetében sokáig visszariadtam e munka elvállalásától, végre mégis, — dacára annak, hogy illy teherre képtelennek éreztem magamat —, elvállalám ama bizalomban, hogy kivánataikat segélyökkel teljesíthetendem. Fölvállaltam tehát e terhes munkát; és a mellett, hogy
