Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
14 az eddig többféle miiben kiadott vértanúi emlékiratokat összeszedtem, segédforrásokul használtam régi kéziratokat is, hogy igy a még eddig is talán ismeretlen történetek napvilágra jöjenek ; vagy a már kiadott emlékiratok előbbi eredetiségöket ezen kéziratok segélyével visz- szanyerjék. Azért átvizsgáltam az itt Párisban nagy számmal létező gazdag könyvtárakat, úgy szinte mennyire állapotom engedé — a más városokban s helyeken létezőket is ; végre ugyan ezen ügyben szerzettársaim , — más barátimhoz is Írtam, hogy ők, ha talán azon zárdák — vagy városokban, — hol laknak, léteznének illyen kéziratok, azokat kikutassák, s a kiadandó munkámban alkalmazhatókat nekem átadnák. És valóban, van okom örvendhetni nem csak barátim szorgalmas segélyén, hanem egyszersmind a munka szerencsés folyamán is. Mert azonkívül, hogy nehány eddig kiadatlan vértanúi emlékirat csak most lát először napvilágot: alig van egy két régi maradvány, melly más, gyakran több régi kézirattal is összevetve és kijavítva nem lenne. 11. Szerző nyilatkozata. Végre, jóllehet minden szorgalmat fölhasználtam, hogy a mennyire tőlem kitelik, ezen emlékiratok gyűjteménye szabatos s teljes legyen : koránsem akarom e munkát olly tökélyesnek tekintetni, mintha az abban elősoroltakon kivid más hiteles vértanúi emlékiratok nem léteznének. Azt sem szándékom állítani, hogy mind az, mi itt elő nem jő, azonnal hamisnak tekintessék; sőt ellenkezőleg, ha valaki azokból, miket én elvetettem, valamit igaznak találand, ellent nem mondok, csak érvényes okokkal bizonyítsa be; különben pedig maradjon kiki saját véleménye mellett. Én mind azt mit igaznak s hűnek tartottam tudós s a sz. régiségek kutatásában jártas férfiakkal közölve kiadásomba fölvettem, a többit kinek- kinck szabad ítéletére bíztam. Végre mennyire vagyunk idegenek azon véleménytől, melly a vértanuk számát az emlékiratok számából akarná meghatározni, azokból fog kiviláglani, mellyeket Dodwell uj állítása ellen mondandunk. Második szakasz. 12. Szerző meghányja s visszatorolja Dodwell Henrik Ciprianféle Xl-ik értekezését a vértanuk csekély számáról : és pedig először tekintve érveit és azoknak súlyát. Mindenki csodálkozott azon, hogy a Ciprianféle értekezések közt, mellyeket a tudós és hires régiség búvár Dodwell Henrik Oxfordban 1648- ban kiadott, egy „de paucitate Martyrum“ cimü találtatott, mellyben szerző mindenek előtt a zsarnokokat védve, s a véleményével ellenkező Írók hitelességét tagadva, vagy pedig szavaikat rosszul értelmezve bebizonyítani törekszik, miszerint igen kevés vértanú szenvedett az egyház
