Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
52 földön elterjedne, mindenfelé kihirdeltetett a rendelet, hogy az iidv- liozó Apollónak mindenki áldozna. Ezen tárgyról ir Ciprián Soma pápához (59-ik, másként 55-ik levelében.) „Ugyanazon napokban, ugy- mond, mellyekben hozzád ezen levelet irtain , az áldozatok miatt, mely- lyeknek bemutatása a kibocsátott rendeletben parancsoltatik, a nép lármája ismét az oroszlánok elé kívánt dobatni a színkörben sat.“ Ugyanezen üldözés alkalmával irt könyvet Ciprián a vértanuságrai buzdításról, (de exhortatione Martyrum) mellyben bizonyítja , hogy az erény és hit bősége kiáradván, nem lehet megszámlálni az uj szövetség vértanúit, kikre a titkos Jelenetek e szavait alkalmazza: „Láttam nagy sereget, mellyet senki sem számlálhata meg , minden nemzetből.“ LTgyan ezt állította más helyen is (libro 3. Testimoniorum cap. t6.) Erre azt mondja Dodvvell, hogy ezen szavak alatt nemcsak azon vértanuk értetnek , kik már megkoronáztattak; hanem mindazok kik a világ végéig Krisztus neveért vértanuságát fognak szenvedni. De, hogy már számlálhatatlan vértanú koronáztatott meg, világos szavakkal mondja szent Ciprián a „halandóságról“ irt könyvének végén, hol a keresztényeket inti, hogy a mennyei hazába törekedjenek, „minthogy ide őket szerelteiknek nagy száma várja; szülőik, testvéreik, fiaik nagy száma óhajtja, melly már önhalhatatlanságáról biztos, és a mi üdvünkről aggódó ... Ott az apostolok dicső kara ; ott a vértanuk számlálhatlan, s a küzdelem és szenvedésben! győzelemért megkoronázott serege sat.“ 53. Valérián dühösen kegyetlenkcdék a keresztényeken , melly üldözés IX-iknek számláltatik. A sz. Ciprián korában támasztott üldözések között a harmadik Va- leriáné. Ez kezdetben ugyan legjobb indulattal viseltetett a keresztények iránt; de később Marcián unszolására, ki Egyiptom bűvészeinek főnöke volt, olly elkeseredetten üldözte azokat, hogy az egyház legkegyetlenebb ellenei közé számittatott. Lactantius az üldözök haláláról irt könyvének 5-ik fejezetében azt mondja, hogy ez, bár kevés idő alatt, sok igaz vért ontott ki, melly szavakból az üldözés rövidségét hozza ki Dodwell: „Azt tartom — úgy mond — hogy az üldözés rövidségét (Lactantius) bevallja“; de innét a vértanuk nagy száma ellen is kikel; mi pedig mind a kettőt védelmezzük, t. i. mind az idő rövidségét , mind a vértanuk sokaságát. Hogy ezen üldözés kezdetben súlyosabb volt, bebizonyitható Ciprián 76, másként 77-ik leveléből, mellyet a bányákra Ítélt vértanuknak irt, s hol őket dicséri, hogy botokkal veretvén , és kegyetlenül kinozlatván, hitvallásukat dicsőén megkezdették: „Kiknek egy része — úgymond — már bevégezte a vértanuságot; más része a börtönök rejlőkéiben, vagy a bányákban és rabláncokban tartózkodik, a késedelinező kínokból még fényesebb érdemkoszorukra várva.“ Nemcsak magok a püspökök, vagy papok szenvedtek abban, mint Dodwell vitatja; mert igy folytatja Ciprián: „Példátokat, — az az a püspökök példáját — követvén a nép nagy része, megvallotta a hitet veletek, és veletek is koronáztatott meg sat.“ Sőt még gyermekek
